Nem emlékszem, hogy valaha is neheztelt volna a baloldal a Hit Gyülekezete vezető lelkészére, amiért időnként politikát szőtt a prédikációiba. Most viszont, hogy Németh Sándor néhány napja nekik nem tetszőket nyilatkozott a Hit Rádióban, a magát illetékesnek képzelő Népszava máris föltette az álnaiv kérdést: van-e helye az egyházaknak a politikában? (Ismerős? Már Mindszenty bíborosnak is feltették ezt a kérdést anno – kicsit nyersebben – az Andrássy út 60.-ban.) Egyebek közt ezt mondta a lelkész: „A magyarországi baloldal örvendezik, mert arra gondolnak nyilvánvalóan, hogy nemzetközi baráti segítség következtében hatalomra tudnak jutni, mert érzik a gyökértelenségüket. Ezek a pártok, úgy mondanám, nem őshonos pártok.”
Gondolom, a szerző által is idézett kijelentés az olvasó egyetértő felháborodására apellált – kár, hogy nem folytatódik a citátum: „[…] A Fidesz nagyon ügyesen megtalálta a magyar gyökereit, és ezért elsősorban a magyar választópolgárokra építi a programját, abban reménykedik, hogy megkapja a bizalmat. Az ellenzéknek viszont nemzetközi támogatásra, segítségre van szüksége. Ezt megkapta eddig is Brüsszeltől, és valószínű, hogy a jövőben az Egyesült Államok új kormányzatától is nagyobb segítséget fog kapni.” Ha már Moszkvától nem várhat internacionalista tankokat – egészíthetnénk ki a gondolatsort.
„Amúgy nem volna érdekes az egész – legyint a szerző –, mindenki akkora marhaságot beszél, amekkorára futja neki, ha nem ő volna az ATV tulajdonosa is egyben, egy függetlennek gondolt hírcsatornáé, ahol a kormányzati gyökér mellett az ellenzéki gyökértelenség is szóhoz jut.”
Mintha Virág elvtársat hallanám: „Csalódtunk önben, Pelikán elvtárs.”
