Ha valaki nem hinné, hogy akad, akit zavar a budai Vár környékének helyreállítása, az pillantson V. Naszályi Márta közösségi oldalára – őt zavarja. V. Naszályi Márta az I. kerület polgármestere. Épeszű ember elsőre azt gondolná, Márta asszony maga a megtestesült boldogság, hisz naponta látja, amint a reá bízott birodalom épül-szépül.
De nem. Hősnőnk homlokát gondok barázdálják. „A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak építkezéseivel több problémám is van – kesereg. – Ezek a beruházások Bel-Budán koncentrálódnak, egyre többet harapnak ki a budai belváros és különösen a Vár egészséges városi szövetéből, egyre több lakó- vagy középület válik egy szűk elit igényeit kiszolgáló, urizáló zárvánnyá. […] Úgy tűnik, hogy a nemzeti kastélyprogram leginkább urizálásról, wellnessről és divatvadászatról szól, sajnos.” Nyilván jobb lett volna, ha az évszázados ingatlankincseket meghagyják úgy, ahogyan eddig voltak, a háború utáni romos állapotukban, csontvázakkal, nyakig a gazban. „Egy szavam nem lenne, ha ugyanebből a pénzből hátrányos helyzetű térségekben építene [az állam] iskolákat, tanodákat, oktatási központokat…” (Mintha Korózs Lajost hallanám.)
Van egy olyan sejtésem, hogy polgármester asszonyt nem a gyarapodó kerületrész zavarja (persze hogy nem, hisz a turizmus a kerület kasszájába is pénzt hoz), inkább az, hogy a szépülő várnak mint nemzeti szimbólumnak identitásképző szerepe van. Hitében erősíti meg a magyar embert, ha történelmére pillanthat.
Ja, azt nem mondtam, Márta asszonyt Gyurcsányék delegálták.
