Kell egy Lajos

Bokros Lajos porondra kéredzkedik, s csöppet sem zavarja szegényt, hogy rajta röhög a publikum.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Ismét felbukkant a színen Bokros Lajos, Horn Gyula hajdani pénzügyminisztere. Ezúttal az Élet és Irodalomban fejtette ki ­elképzeléseit a magyar gazdaságról, irányt mutatva a kormányra készülő szivárványkoalíciónak. Már ennyiből is látni, hogy Lajos állapotában nem történt javulás. Porondra kéredzkedik, s csöppet sem zavarja szegényt, hogy rajta röhög a publikum.

Bokros egyébként nem humoristaként kezdte – gazdasági csomagkészítőként tűnt fel még az első MSZP–SZDSZ-kormány idején. (Legendás pakkjának lényege: elvenni minden létező szociális juttatást a lakosságtól, majd jót kacagni rajtuk.)

Később az MDF-hez szegődött, ahol Dávid Ibolya elnök asszony uniós politikust csinált belőle, sőt miniszterelnök-jelöltté tette. Nyerni ugyan nem nyert, ellenben megszűnt a pártja. (Az MDF-jogutód JESZ megpróbálta hazahívni Brüsszelből, de ő nem jött, a ciklus végéig kint maradt, mondván, őt a nép küldte oda.)

A 2014-es önkormányzati választáson főpolgármester-jelöltként szállt ringbe, de padlót fogott. Talán emiatt, állapota tovább súlyosbodott, újabb riasztó tünetek jelentkeztek nála. (Lánglelkű beszédei talán még a kórlapjára is fölkerültek: „Ha kormány lennék, azonnal megkezdeném a letelepedni kívánó menekültek szétosztását az üresen álló ingatlanokban stb.”) Momentán ott tartunk, hogy immár ellenfelei sincsenek. Képtelenség haragudni rá, hiszen ő az, aki színt visz ebbe a rút, civakodó világba.

„Bokros Lajos egy intézmény – írja egy kommentelő –, olyasmi, mint a Sárga ház volt anno.” „Bokros úr – közli egy másik –, ha röhögni akarok egy jót, mindig beugrom az ön Facebook-oldalára.”

Kell egy Lajos!