Uniós tagságunk értelmetlenségén mereng Kondor Katalin a Magyar Hírlapban. Időszerű téma. „Valószínű nem vagyok egyedül, aki annak örülne legjobban, ha az egész uniót végre otthagynánk – jelenti ki mindjárt az elején. – Tizenhetedik éve tűrjük ennek a különös társaságnak, s ezen belül a Néppártnak, hogy rendre leckéztetni próbáljanak bennünket.” Példaként bizonyos jogszabályok visszamenőleges megváltoztatását említi, amelyek segítségével simán kigolyózható a pártcsaládból, akinek eltérő a véleménye.
Két súlyos problémát említ a szerző. A szinte parancsba adott migránsbefogadást és a tengerentúli mintára elképzelt Európai Egyesült államok lázálmát; a magyarság zöme egyiket sem akarja. Nem bizony. A szőr feláll a hátunkon, ha ezeket halljuk. Ahogyan az is irritáló, hogy az unió boszorkánykonyháján futószalagon kreálják a „magyar ügyeket”. Informátoraik szerint errefelé örökös rettegésben élnek a cigány és a zsidó családok. Ráadásul diktatúra van, a nácizmus is éledezik stb.
Szívemből szól Kondor Katalin, amikor megkérdezi: „Mondja már meg valaki, miért is kellene tisztelnünk az uniót, honi hazaárulóink meleg és jól fizető fészkét?” A válaszra nem kellett sokáig várni – a DK-s Dávid Ferenc érezte magát megszólítva. Írásában érdemi felelet ugyan nincs, demagógia annál több: „Szerencsére a Kondor-félék ideje már régen lejárt, így nem lehet meghatározó szavuk a földrész jövőjének alakulásával kapcsolatban. A Magyar Hírlap nevű propagandakiadvány »elbírja« Kondor jegyzetét, színvonalas sajtótermékben pedig úgysem jelenhet meg a beteges Kondor-vízió.” Punktum. Írja Gyurcsány embere a Hírklikk.hu című partizánközlönyben. Hozok bort.
