Régi megfigyelés: a Lamperth Mónikáról szóló hírekre előszeretettel bukik az olvasó. Az ember szeret önfeledten nevetgélni, márpedig a derű – a röhej – árnyékként követi a hajdani Gyurcsány-kormány kétségbeejtő belügyminiszter asszonyát. Belőlem a legnagyobb kacajt az az emlékezetes attrakciója váltotta ki, amikor pár éve bejelentette: fölhagyott a politizálással, s a jövőben kizárólag vágyserkentő násztabletták forgalmazásával kíván foglalkozni. A buja információt Kálmán Olga beszélgetős műsorában (még az ATV-n) osztotta meg a nyilvánossággal, ahová a vállalkozás másik résztvevőjével, Herényi Károly egykori MDF-felszámolóval érkezett. Az erősen reklámízű tereferében Mónika asszony elárulta: tablettáikat a régi MSZP-vezérkarnak majdnem a fele szedi. Kell az erő, a potencia, föl akarnak állni… A kuncogó műsorvezető kérdésére – És nem hiányzik a politika? – Lamperth Mónika azt válaszolta: jól elvan nélküle. (A politika is így van Mónikával.)

Azóta kiderült, korai volt az örömünk. Mónika újra ringbe szállt, sőt minap az alábbi – immár kevésbé vicces – felhívást intézte bajtársaihoz: „Kedves demokrata barátaim, dobrevisták, karácsonyisták, márki-zayisták! Szeretném tisztelettel a figyelmetekbe ajánlani, hogy akik most uszítanak a másik ellen, három hét múlva nekik kell betemetni az árkokat, begyógyítani a sebeket és megértetni a másikkal, hogy az ellenség a túloldalon van. Képesek lesztek rá? Több empátiát és szolidaritást kérek, tisztelettel.” De, jól olvasták: ellenségnek nevezi a túloldalt – a nemzeti oldalt – Mónika. Az „árokbetemető”.

Borítókép: Lamperth Mónika. Fotó: Kovács Tamás