Eszembe nem jutna Gustáv Husákról írni, ha a harminc éve elhunyt csehszlovák kommunista vezér nem tett volna annyi aljasságot a felvidéki magyarság ellen. De tett. Kulcsszerepet játszott a honfitársaink kollektív bűnösségét kimondó 1945-ös kassai kormányprogram megvalósításában. (A gyalázatos iromány kimondta a felvidéki magyarság jogfosztását, vagyonelkobzását, majd kitelepítését.) Husák szerint a magyarok példás büntetést érdemeltek, mert fasiszták, háborús bűnösök, akik szétverték Csehszlovákiát. A habzó szájú kommunista fütyült a kisebbségek védelmét kimondó wilsoni elvekre, ő az eltávolításukban látta a béke biztosítékát. Vezetésével családokat szakítottak szét, tízezreket fosztottak meg otthonuktól a vágyott célért, a „csehszlovák nemzetállam” létrejöttéért. (Láthattuk, mi lett belőle…)

Kis színes. Rengeteg az életrajzi hasonlóság Husák és a „mi” Kádár Jánosunk között. Nemcsak földi pályájuk hossza, de születésük és haláluk is nagyjából egybeesik, meg még sok más. Mindketten illegális kommunistaként kezdték, majd mikor pártjuk hatalomra került, egyaránt vezetők lettek. A koncepciós perek során (ez odaát is hagyomány volt) Husák is, Kádár is négy-négy évet kapott. Szerepük a „saját” forradalmukban is hasonló volt. Ahogyan 1956-ban Kádár Nagy Imréhez, ugyanúgy viszonyult 1968-ban Husák is az ottani reformer kormányfőhöz, Alexander Dubčekhez: előbb melléállt, majd ellene fordult. A „rendcsinálás” után mindkettejükből első ember lett. Még a bukásuk is nagyjából egybeesik: Husáknak ’87-ben, Kádárnak ’88-ban kellett mennie. Halála előtt mindkét ősateista papot kért, hogy meggyónjon. Volt mit.

Borítókép: Leonyid Iljics Brezsnyev és Gustáv Husák (Fotó: FLICKR)