Miközben még a bukásra álló kisegítő iskolások is betéve tudják, hogy az euró bevezetése nem egyenlő a pénzügyi mennybemenetellel, az április 3-i kormányváltásra gyúró Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt szerint el kell kezdeni a magyarok pénzének stabilitását szolgáló euró bevezetésének folyamatát. „Azonnal lépni kell” – írja közösségi oldalán a kétségbeejtő ember. Állapota egyre aggasztóbb.

Dobrev Klára is hasonlókat mondott nemrég. „Kérdezzétek csak meg szlovák, szlovén ismerőseiteket, barátaitokat, örülnek-e annak, hogy immár tíz éve euróban kapják a fizetésüket, a nyugdíjakat!” (Kíváncsi lennék, vajon ő megkérdezte-e. Megkérdezte-e, mennyivel fogta vissza az euró bevezetése az ottani gazdaság növekedését, mennyiben korlátozta a pénzgazdaság szabad alakítását? Érdeklődött-e arról, milyen érzés fizetniük mondjuk a lecsúszott görögök adósságát?)

Amennyire visszaemlékszem, az első Orbán-kabinet 2002-ben egy feltöltött államkassza kulcsával együtt adta át a kormányzást; három éven belül bevezethető lett volna az euró. Vagyis Gyurcsány Ferenc megtehette volna. Vajon miért nem tette? Csak nem azért, mert kormányának sikerült csődközelire legatyásítania a gazdaságot? (Magától a vezértől tudjuk: „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”)

Én Schiffer András expolitikus véleményét osztom, aki szerint az a párt, amelyik ma be akarja vezetni idehaza az eurót, az odadobja Magyarországot az európai pénzügyi elitnek. „Az euró bevezetése végzetesen leszűkítené az ország szuverenitását. […] Aki az euró mellett kampányol, jobban fél Orbán Viktortól, mint amennyire szereti a hazáját.”

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

Borítókép: MTI/Koszticsák Szilárd