„Lehet még fokozni az őrületet?” – kezdi tegnapi Facebook-bejegyzését Gyurcsány Ferenc. Elsőre egy régről esedékes önkritika nyitómondata is lehetne ez – persze nem az, mindössze a szokásos Orbán-mószerolását kezdi így a DK-vezér. Majd folytatja: „»Keletről fúj a szél, ezt az erőt kell befogni vitorláinkba« – harsogta a magyar kormányfő éveken keresztül. Az a szél, most kiderült, hogy az erőszak, a tisztességtelenség, a becstelenség szele. […] Elkötni a hajót Moszkvától és a hozzá hasonlóktól. […] Nyugat felé venni az irányt. Be kell fejezni a kalandozások újrakezdett korát.”

Erőszak, tisztességtelenség, becstelenség…

Nem ez az ember lövetett fegyvertelen magyarokra 2006 őszén?

Az ATV-ben is fellépett a Szemkilövő hegyi lopottvilla-lakó: „2008-ban bemegy Putyin Grúziába, és onnantól kezdődik egy támadó, más országok szuverenitását el nem ismerő politika” – magyarázza –, ami ­miatt neki „más lett a viszonya ehhez”. (Hiszen Putyin egy autoriter rendszer irányába indult, és ezt ő nagyon-nagyon elutasítja. Szörnyű!) „Ha veszünk gázt vagy vakcinát az oroszoktól, az egy dolog, de hogy Putyinnal összejárjunk családilag barátkozni, az elfogadhatatlan.”

Nekem viszont úgy rémlik, hogy ugyanennek a Gyurcsány Ferencnek 2009 novemberében (másfél évvel a grúziai agresszió után) azért még bőven belefért egy vacsora Putyinnal. És már nem miniszterelnökként, csak úgy, barátilag, feleségekkel. Ráadásul épp egy moszkvai ukrán étteremben.

Csatlakozom Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető minapi gyorsértékeléséhez: „Gyurcsány egy felfoghatatlanul kétszínű alak. Egészen elképesztő, teflonbevonatú arccal.” Stimmel.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI/Kovács Tamás)