Furcsa figura ez a Lengyel László: hol az aggodalmas énje szólal meg, hol a tenyérbe mászó. Néhány éve például azt javasolta, az ellenzéki pártok szerepét a „független” médiumok vegyék át, ellenkező esetben ismét hatalmasat fognak bukni. Tökmindegy az eszme, az sem baj, ha összeállnak a Jobbikkal – oldozta fel híveit Lengyel gyóntató. 2015-ben egyik cikkének ezt a címet adta: „Ma magyarnak lenni szégyen”.

A túlpörgött ember most úgy látja, vannak rendszerek, amelyeket nem népmozgalmakkal, nem hiteles és kormányzóképes ellenzékkel, nem államcsínnyel és nem is forradalmakkal vagy békés rendszerváltásokkal döntenek meg, hanem maguktól összeomlanak. (És akkor jöhet a „készülő” Szemkilövő-hegyi habzóborász.) Az a lényeg, hogy a kormánynak nincs válasza a háború, a járvány, az energiaválság stb. kérdéseire. (A Nyugatnak van: fűtés- és fürdésstop, ruhaszellőztetés, még több fegyver Ukrajnának, miegyéb.) Lehet, hogy végül európai pénzekhez jutunk, magyarázza Lengyel, ám az nem elég – válság- és reformprogramok kellenek. Példákkal is előáll: „1995 tavaszán Bokros és Surányi, 2009 tavaszán Bajnai nemcsak tudták és merték tenni a szükséges lépéseket, de őszintén meg is mondták, mit s miért tesznek.”

A csomagos Bokros, az MNB-aranykufár Surányi és az IMF-lakáj Bajnai…

Leszaladok borért.

Borítókép: Lengyel László (Fotó: Bujdos Tibor/ Észak-Magyarország)