Szép volt a nyár Mezőszemerén, bár az idei is olyan lenne! Tavasszal nagy esőket kapott a vidék, majd méteresre nőtt a zöld a mezőn, a zabosbükköny is hatalmas lett. A traktoros Józsi már pünkösd táján szép rendeket vágott. Ahogy eldőlt a magas fű, a szálak tövéből kiserkent valami furcsa, sejtelmes nedv, amitől az egész környék egyetlen bódulattá lett, a házhoz is hozott belőle a szél.

Ilyen illatot csak Szemerén érez az ember tavasz végén, nyár elején, írni nem is lehet erről igazán, ezt be kell szívni a tüdő legmélyére, benntartani darabig, míg az egész bódulat fölszalad valahová a lélekbe, s ettől megváltozik tér és idő, valami furcsa áttétes lebegés kezdődik a matériából indulva föl, a lelki magaslatokig.

Tavasszal a kövesdi matyóvásárra is átmentünk. Nincs messze a város, kocsival pár perc, a Zsóry-fürdőtől miatyánknyira. Különösek ezek az itteni vásárok. Nincs bóvli a pultokon, kerti törpe, suhogó szabadidőruha, szivárványos szexkazetta meg effélék. Itt még maradt valami a régi vásárok hangulatából. Szőttesek, faragott tálak, bőrdíszműves csodák sorjáznak a sátraknál, s persze a matyó színek mindenütt, a piros meg a kék. A bort is bátran megkóstolhatod, itt még szőlőből készítik… Bár ettől is el lehet ázni, jobban teszed, ha a Zsóry mesés vizében ázol. Hazafelé mi is ezt tettük.