A szerző ájult alázattal ábrázolja az „igazi” Lantost: „A nácik és nyilasok ellen harcoló mozgalom tagja volt […], a holokauszt egyetlen túlélője, akit Washingtonban a kongresszus tagjává választottak.” Stb.

Arról nem ír, hogy Mr. Lantos az USA valamennyi háborúját támogatta, sőt ösztönözte. (Kuvait iraki megszállása után egy kislányt vezetett a szenátorok elé, mondván, a gyerek szemtanúja volt, amint Szaddám Huszein katonái kitépték a konnektorból az egyik kórház inkubátorhálózatának vezetékeit, miáltal háromszáz csecsemő halt meg. A honatyák nyomban megszavazták a csapást Irakra… Később tudódott ki, hogy a kislány – a „szemtanú” – a kuvaiti uralkodócsalád tagja, a washingtoni nagykövet lánya volt, akit Tom Lantos készített föl a „vallomásra”.) Tom Lantos a magyar belpolitikába is belekotyogott. Miközben sűrűn figyelmeztetett a keresztény, nemzeti erők „veszélyeire”, kiállt a melegházasság és a könnyű drogok legalizálása mellett.

Memória, Dávid elvtárs! És kisebb mellény.

Borítókép: Tom Lantos (Fotó: Flickr)