Ismét „szatirikus” énjével állt elő Lendvai Ildikó, az MSZP ciklusokon átívelő nagyasszonya. A Népszavában megjelent, Sálhős című írás Orbán Viktort próbálja nevetségessé tenni, aki néhány napja egy Nagy-Magyarországot ábrázoló sállal a nyakában jelent meg a nyilvánosság előtt. Sőt az erről készült fotót a miniszterelnök kitette – képes volt kitenni! – a Facebook-oldalára, kiváltva ezzel több szomszédos országbeli politikus nemtetszését. „Mondhatnánk azt is – írja a humorista asszony –, a szomszédok túlreagálták a dolgot, egy sál még nem maga a határrevízió. Legfeljebb nem túl ízléses hergelés, afféle politikai bunkóság. […] Miért lép elefántként a porcelánboltba? Ugyan, miért! Amiért mindig mindent tesz. Voksokért.”
Különös fénytörése van annak, amikor az állampárt hajdani cenzora viselkedési normákat szab meg a trianoni témakörről. Arról a gyalázatról, amelyről a kommunista évtizedekben beszélni sem lehetett. Ildikó asszony szerint a békediktátumról (ők „békeszerződésnek” nevezik) való beszéd a szomszéd népek „érzékenységének megsértése”.
Lendvai és a „Lendvaiak” képtelenek felfogni, hogy Trianon soha nem múló nyomot hagyott a nemzet testén, lelkén. Az ő beteg koordináta-rendszerükben a hazaszeretet, a magyar zászló, a határokon túli magyarokért való kiállás sivár „magyarkodás”. Nem véletlen, hogy országlásuk során csak belerúgni tudtak a határon túliakba, a szavukat soha nem emelték fel értük. Sok más mellett ezért tart mára a megszűnés szélén Ildikó asszony MSZP-je – de ez már legyen kezelőorvosuk, gyógyszerészük gondja.
