Íróismerősöm kinyomtatott a karácsonyi könyvvásárra négyszáz kötetet az Amerikában megjelent és itthon most (majdnem) debütáló fantáziaregényéből. Ebben még nem lenne semmi rendkívüli, ám a szerző egy családsegítő szervezet vezetőjével történt beszélgetés után úgy döntött, a frissen nyomtatott könyveket felajánlja két bajba jutott Pest megyei családnak – tüzelő gyanánt. Így azért már nem mindennapos a történet.
Olcsó reklám, legyinthetnénk elsőre, ám egy keményfedelű könyv nyomdaköltsége nem kevés, eléri az 1500 forintot darabonként. Ami pedig a reklámot illeti, az író nem járul hozzá neve és könyve címének közzétételéhez. Azt mondja: „Most át kell vészelnünk a telet, a többit máskor. Meg aztán úgysem hinné el senki, hogy nem politikai tiltakozás, marketing vagy spirituális okok miatt segítem a didergőket. Sem tündökölni, sem magyarázkodni sem szeretnék az akcióm miatt”.
Azt gondolná az ember, hogy mindenki jobban járna, ha ezek a fantáziakönyvek elkelnének a karácsonyi vásárban, és a szerző a bevételből finanszírozná a rászoruló családokat. Igen ám, csakhogy abból leghamarabb márciusban lenne pénz, ráadásul a könyvek árából olyan kevés kerülne vissza a kiadóhoz, hogy az abból vásárolt tüzelőnek még a fűtőértéke is kevesebb lenne, mint könyvként elégetve. Ráadásul márciusig tüzelő nélkül maradnának a rászoruló családok”.
Ebben a furcsa, nyugtalanító (könyvégetés, brrr!), igaz, kályhát és szívet melengető történetben az egyetlen megnyugtató az író jóslata: „Tavasszal vége lesz a háborúnak, és akkor a könyvélet is újjáéled.” Reméljük, ez már nem fantázia…
További Tollhegyen híreink
Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Ha kell, visszatolatnak
Érző ember a szemetes, ha a lakó tartállyal az ölében lemarad, a sofőr visszatolat, a srácok meg földobják a cuccot.

Hadd lobogjon?
Egészen elképesztő, hogy a budapesti városházán ukrán zászló lobog.

Fő a jókedv!
Ki hogy van vele, engem felvidítanak a Kuncze-nyilatkozatok, valami sajátos, ízes derű lengi be a dörmögő ember szózatait.

Vásárhelyi „aradiak”
A székely szabadság napjának aktuális üzenete az évszázada vágyott autonómia.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Ha kell, visszatolatnak
Érző ember a szemetes, ha a lakó tartállyal az ölében lemarad, a sofőr visszatolat, a srácok meg földobják a cuccot.

Hadd lobogjon?
Egészen elképesztő, hogy a budapesti városházán ukrán zászló lobog.

Recseg a traverz!
MÉLYSZÁNTÁS – Magyarország az, amely a történelem során a legtöbbet tette Európa védelméért.

Fő a jókedv!
Ki hogy van vele, engem felvidítanak a Kuncze-nyilatkozatok, valami sajátos, ízes derű lengi be a dörmögő ember szózatait.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Ha kell, visszatolatnak
Érző ember a szemetes, ha a lakó tartállyal az ölében lemarad, a sofőr visszatolat, a srácok meg földobják a cuccot.

Hadd lobogjon?
Egészen elképesztő, hogy a budapesti városházán ukrán zászló lobog.

Fő a jókedv!
Ki hogy van vele, engem felvidítanak a Kuncze-nyilatkozatok, valami sajátos, ízes derű lengi be a dörmögő ember szózatait.

Vásárhelyi „aradiak”
A székely szabadság napjának aktuális üzenete az évszázada vágyott autonómia.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!