Könyvek a máglyán

Íróismerősöm kinyomtatott a karácsonyi könyvvásárra négyszáz kötetet az Amerikában megjelent és itthon most (majdnem) debütáló fantáziaregényéből. Ebben még nem lenne semmi rendkívüli, ám a szerző egy családsegítő szervezet vezetőjével történt beszélgetés után úgy döntött, a frissen nyomtatott könyveket felajánlja két bajba jutott Pest megyei családnak – tüzelő gyanánt. Így azért már nem mindennapos a történet.

Olcsó reklám, legyinthetnénk elsőre, ám egy keményfedelű könyv nyomdaköltsége nem kevés, eléri az 1500 forintot darabonként. Ami pedig a reklámot illeti, az író nem járul hozzá neve és könyve címének közzétételéhez. Azt mondja: „Most át kell vészelnünk a telet, a többit máskor. Meg aztán úgysem hinné el senki, hogy nem politikai tiltakozás, marketing vagy spirituális okok miatt segítem a didergőket. Sem tündökölni, sem magyarázkodni sem szeretnék az akcióm miatt”.

Azt gondolná az ember, hogy mindenki jobban járna, ha ezek a fantáziakönyvek elkelnének a karácsonyi vásárban, és a szerző a bevételből finanszírozná a rászoruló családokat. Igen ám, csakhogy abból leghamarabb márciusban lenne pénz, ráadásul a könyvek árából olyan kevés kerülne vissza a kiadóhoz, hogy az abból vásárolt tüzelőnek még a fűtőértéke is kevesebb lenne, mint könyvként elégetve. Ráadásul márciusig tüzelő nélkül maradnának a rászoruló családok”.

Ebben a furcsa, nyugtalanító (könyvégetés, brrr!), igaz, kályhát és szívet melengető történetben az egyetlen megnyugtató az író jóslata: „Tavasszal vége lesz a háborúnak, és akkor a könyvélet is újjáéled.” Reméljük, ez már nem fantázia…

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)