Sokkal jobban élnénk, ha már bevezettük volna az eurót, tájékoztat közösségi oldalán (nem először) Dobrev Klára DK-nagyasszony. „Versenyhátrányba kerül az ország, mert a jelenlegi kormány nem akar eurót. Orbán az elmúlt 13 évben elvette tőlünk annak a reményét, hogy bevezethetjük az eurót.” Majd rögtön meg is nyugtatja olvasóit: „Visszaadjuk a reményt, lesz magyar euró!” Két dolgot nem értek. Az egyik, hogy mi az a „magyar euró”? Valami speciális fizetőeszköz? DK-szabadalom vagy valami ilyesmi? A másik, a lényegesebb: ha már ilyen fontos az euró, Láriferi miért nem vezette be annak idején?

Amennyire visszaemlékszem, az első Orbán-kabinet 2002-ben egy feltöltött államkassza kulcsával együtt adta át a kormányzást; három éven belül bevezethető lett volna az euró. Az MSZP–SZDSZ-kormányok megtehették volna… Vajon miért nem tették? Az euró nagyszerűségéről hozsannázó Klárika igazán megkérdezhetné férjurát. Vajon miért nem teszi? Persze költői a kérdés. Azért nem kérdezi, mert túlmozgásos párjának a trónra kerülése után pillanatok alatt sikerült csődközelire gatyásítania a magyar gazdaságot. (Hogyan is beszélt erről Őszödön? „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”)

Orvosért kiált, ahogyan Klára árnyékasszonyt áthatja a Brüsszel iránti ájult szervilizmus, a különféle föderációs tervek: EU-ügyészség, közös migrációs és LMBTQ-politika stb. Egy ideje az euróra cuppant rá, noha egy kisegítő iskolás is tudja, hogy bevezetése nem egyenlő a pénzügyi mennybemenetellel.

Egy olvasó áthidaló megoldással áll elő: „Ne eurót, inkább váltóáramot vezessen, Klárika.”