Jó tudni, hogy Karácsony Gergely szinte együtt lélegzik, együtt pulzál Budapesttel. Az ő tudta és jóváhagyása nélkül nem történhet semmi a nemzet fővárosában. (Nem is történik.) Bárhova téved – olykor Kijevbe, máskor Brüsszelbe –, mindig Budapestre gondol, érte aggódik. Ez a legtöbb, mit adhat. Az aggódását. Mert hogy két szalmaszálat keresztbe tegyen, az kizárt. A szakértelmét meg nem adhatja, olyanja ugyanis nincs. Tegnap történetesen Tatabányára vetődött kampányolni. (Talán pontosabb lenne úgy fogalmazni: Gyurcsányné vitte magával biodíszletnek a Colgate-mosolyú embert.) Előzőleg pedig Salgótarjánban manökenkedett, szintén Klára asszony uszályában. Szóval járja az országot a lakli, Battonyától Nemesmedvesig, és közben azt akarja, hogy válasszák újra főpolgármesternek. Fura.
Ám akárhol is múlassa a munkaidejét, Tatabányán, a festői Salgótarjánban, netán Alsómocsoládon, minden egyes pillanatban, még szelfi közben is azon agyal, hol vehetne el újabb sávokat az autósoktól, hogy a bicikliseknek adja. Melyik kormányzati beruházást gáncsolhatná el.
Amúgy mihez ért Karácsony Gergely? Vegyük sorra! A kérdőív-szortírozáshoz talán, azt a Mediánnál beleverték. Egyébhez? A fészbukozásban például nagymenő, szó se róla. Manökennek is kiváló, a beállított biciklis képei egyedülállók. Ám hogy kapcsolódik mindez a főpolgármesterkedéshez? Milyen elméleti vagy gyakorlati ismerete van ahhoz, hogy egy világvárost vezessen? Amint látszik: semmilyen. És jelét sem adja, hogy az érdemtelenül ölébe pottyant stallum jottányit is fejlesztett volna rajta, érettebb, tapasztaltabb lenne. Halványlila gőze sincs a városvezetésről.
Nagyobb baj, hogy a Gergellyel együtt a Városházára ejtőernyőztetett Gyurcsány-sleppnek, a sok kis draskovicsnak sincs. Így eshetett, hogy öt év alatt eltapsolták a kétszázmilliárdos megtakarítást, s a csőd közelébe lökték Budapestet. Úgy, hogy közben iparűzési adóból évek óta rekordbevétele van a fővárosnak. (S még volt képe teleplakátolni a várost azzal, hogy a kormány kivérezteti Budapestet.)
Demszky mellett legalább ott volt Atkári János. Tarlós István mérnökember, aki főpolgármestersége előtt tizenhat évig vezette Budapest III. kerületét. Szentkirályi Alexandra öt évig volt Tarlós István helyettese, és bármely tetszőleges megszólalásából több talpraesettség és tudás sugárzik, mint Karácsony ötévnyi szűköléséből. A másik kihívó, Vitézy Dávid pedig ért a közlekedéshez. Egész egyszerűen sértő velük egy lapon emlegetni a semmihez sem értő, felelősséget soha semmiért nem vállaló, mindenre is alkalmatlan Karácsony (Manöken) Gergelyt.
„Fontos leszögezni, hogy a macskamenta mintha jelképezné azt az utat, amelyet bejártam” – írja most megjelent könyvének (Falak helyett hidak) fülszövegében Gergely. Ő és a macskamenta. Meg az általa bejárt út. Irgalom atyja, ne hagyj el! „A macskamenta azért is nagyon fontos – magyarázza Karácsony –, mert rendkívül ellenálló a környezeti hatásoknak, és mi tagadás, erre az ellenálló képességre nagy szükség volt az elmúlt öt évben, amely nemcsak járványokkal, krízisekkel volt terhelt, de egy olyan kormánnyal is, amely rárontott a fővárosára. Mégis, Budapest nemcsak ellenállt, hanem ennek ellenére, még így is, fejlődött.” Ja, fejlődött. Lásd: szétvert közlekedés, dugók, lepukkant aluljárók, méhlegelők, majdnem eladott Városháza, Lánchíd-mutyi, Blaha-klotyó. Közben a Gyurcsány-listán ott díszeleg mögötte Horváth Csaba zuglói polgármester, akit két bűncselekménnyel gyanúsítanak. Ami épkézláb dolog itt épült az utóbbi öt évben, azt mind a kormány építette – Karácsony gáncsoskodása ellenében.
