Idősebbek még emlékeznek a vörös lobogós november hetedikei csinnadrattákra, amikor is azt kellett ünnepelnünk, hogy 1917-ben ezen a napon tört ki Szentpéterváron a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Innen kellett számolnunk a szárba szökkent kommunizmust, mint a valaha volt emberi ideák legnagyszerűbbikét.

Ma már tudjuk, nem volt ott semmiféle forradalom, mindössze egy szimpla néphülyítés történt egy bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin nevű szélhámos szervezésében, akit II. Vilmos német császár bérelt fel, hogy szervezzen egy ütős balhét, amellyel az addig az antant oldalán harcoló Oroszország kiiktatható lesz a világháborúból. Így is történt, a busásan lefizetett anyaszomorító ügyesen megcsinálta az akciót. A Néva folyónál horgonyzó Auróra cirkáló jeladó ágyúlövéseire izzó tekintetű matrózok, gyári munkások és szövőnők rontottak be a Téli Palotába azzal a ködös ötlettel, hogy végképp eltöröljék a múltat. Ez ugyan nem sikerült, ellenben e naptól hosszúra nyúlt sötétség telepedett Oroszországra, amin még a későbbi szovjet villamosítás sem segített. El lehet képzelni, utóbb mekkorát röhögött a markába a német császár és a kopasz munkavállaló…

(A show-műsort néhány ott időző magyar hadifogoly révén később mi is átvettük: Kun Béla ötletgazda és cimborái 1919-ben nálunk is hasonló vállalkozásba fogtak, ám a Tanácsköztársaság Kft. gyorsan csődbe ment. Utódaik negyedszázaddal később – immár szovjet szakemberek segítségével – újraindították a próbálkozást. Az eredmény ismert.)

Érdekes megfigyelés, ahol szárba szökkent a kommunizmus, ott vagy éhen haltak az emberek, vagy – jobbik esetben – az elvtársak kiirtották egymást.