Változatlan érdeklődéssel olvasom Bolgár György – vagy ahogyan hívei nevezik, Drágabolgárúr (így, egybeírva) – Népszava-humoreszkjeit, kivált az „Azt állította […] Ezzel szemben a tény az […]”-írásokat. E művekben a kettős látás (ebben szenved Drágabolgárúr) idült következményeivel szembesülhet az olvasó.

Nézzünk egy példát! „Azt állította Orbán Viktor, hogy »Ukrajna ellenséges Magyarországgal szemben« […] Ezzel szemben a tény az, hogy nem Ukrajna ellenséges, hanem Magyarország folytat Ukrajnával szemben ellenséges politikát, hiszen még azt sem engedte meg, hogy magyar területen át NATO-fegyvereket küldjenek az ukránoknak.” Nem bizony! Ellenben mi, „ellenséges magyarok” a háború kezdete óta négy és fél milliárd forintnyi humanitárius segítséget nyújtottunk másfél milliónyi ukrán menekültnek. Kár, hogy erről „nem értesült” Drágabolgárúr.

A legfrissebb gyöngyszem: „Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke, hogy »akárcsak az ukrán, az európai vezetők is a háborúból élnek. Addig tart a politikai karrierjük, ameddig a konfliktus«. Ezzel szemben a tény az, hogy Boris Johnson brit kormányfőnek sem addig tartott, Scholz német kancellárnak sem, Macron francia elnöknek sem addig fog, mint ahogy Meloni olasz miniszterelnöknek sem. Az egyetlen európai vezető, aki folyamatos háborúra építi karrierjét, Orbán. A békeharcos.”
Persze Drágabolgárúr is tudja, hogy politikai karrieren az ország élén töltött időszakot érti a házelnök, s nem azt, amikor a bukott vezető (például Johnson) bekiabál a pálya széléről. (Macron és Meloni esetében a műsorvezető a jövőbelátót alakítja.) A magyar miniszterelnöknek címzett fricska csörgősipka Drágabolgárúr fején.