A lenyúlt médiáról

Amióta a politikusok felfedezték a sajtóban rejlő lehetőségeket, mindent megtesznek, hogy uralják a terepet.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Amióta (és ez nem ma volt) a politikusok felfedezték a sajtóban – a „negyedik hatalmi ágban” – rejlő roppant lehetőségeket, mindent megtesznek, hogy uralják, sőt egyeduralják a terepet. Emlékezzünk, mekkora erőket mozgósított a rendszerváltás után egymásra találó MSZP és SZDSZ, hogy megtartsa, illetve uralma alá kényszerítse a tömegkommunikáció irányítását. Miközben egyvégtében a rendszerváltót mímelték…

Már pusztán ezért is izgalmas Mező Gábor most megjelent könyve, A média lenyúlásának titkos története (Erdélyi Szalon Könyvkiadó). A szerző, a PestiSrácok oknyomozó újságírója ezt írja: „Olyan munkát végzek, amit imádok, és ahol folyamatosan aknákat kell kerülgetnem.” Addig-addig kerülgette, míg ki nem derítette, hogyan mentette át magát az egykori politikai, gazdasági és médiaelit. Hogyan fonódtak össze a szálak, hogyan működött a hálózat (hogyan építették fel magukat, s hogyan építették fel őket), és hogyan érték el, hogy szinte a teljes sajtó az MSZP-nek és az SZDSZ-nek engedelmeskedjen, és támadjon mindent, ami magyar, nemzeti, antikommunista, vagy egyszerűen csak kilóg a sorból. (Mai, „megcsappant” seregüket ki ne ismerné: RTL Klub, Magyar ATV, Népszava, HVG, 168 Óra, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, Index.hu, 444.hu, 24.hu, Mérce, Nyugati Fény, Hírklikk, Zsúrpubi, Átlátszó, Alfahír, Ezalényeg… Hosszú a sor.)

A kötetben szereplő sajtóharamiák mellett – milyen érdekes! – feltűnnek a titkosszolgálatok különböző tisztjei is, megannyi befolyásos és kártékony figura. Egyvégtében kavarnak, szervezkednek és – túlélnek. Felsorolásukkal kifutnék a terjedelmemből – a 300 oldalas kötetben viszont minden benne van.