Az ajándék, ami hallgatózott: a szovjet poloska

Kézzel faragott pajzs és benne a történelem egyik legnagyobb kémkedési újítása. 1945-ben a szovjetek egy különleges ajándékot adtak az amerikai nagykövetnek, amely éveken át közvetítette a titkos beszélgetéseket – és örökre megváltoztatta a hírszerzés eszköztárát.

A szovjet titkosszolgálat, a KGB székháza a hidegháború idején Fotó: AFP Forrás: AFP

A lehallgatás legkiemelkedőbb vívmányai közé tartozik a korszakalkotó szovjet találmány, a „dolog” néven ismert poloska. Ez az eszköz bebizonyította, hogy egy látszólag ártalmatlan tárgy ugyanolyan hatékony tud lenni, mint bármely aktív adó. 1945-ben az Egyesült Államok moszkvai nagykövete ajándékot kapott egy csoport fiatal szovjet úttörőtől: egy fából készült pajzsot, amelyen az USA kézzel faragott emblémája volt látható. Ez az ártatlannak tűnő tárgy egy forradalmi technológiát rejtett magában: egy olyan lehallgatókészüléket, amely nem igényelt áramforrást. Az eszköz egyedisége abban rejlett, hogy nem bocsátott ki saját jeleket. A találmány külső elektromágneses hullámokra reagált, így az akkori hagyományos nyomkövető rendszerek számára szinte észrevehetetlenné vált.

Az amerikai címert ábrázoló, fából faragott szovjet ajándék, amibe egy poloskát rejtettek            Fotó: Wikimedia Commons

A CIA által „dolognak” nevezett eszköz közel hét éven át továbbította a bizalmas beszélgetéseket anélkül, hogy bárki gyanakodott volna az ajándékra. 1952-ben fedezték fel, amikor az emblémát egy külső adó aktiválta, és az adást egy brit rádiós véletlenül elfogta.

Akusztikai forradalom

A hagyományos mikrofonokkal ellentétben, amelyek elektromos áramot igényelnek és állandó sugárzásra képesek, a szovjet szerkezet a hangrezgésekre érzékeny fémmembránnal ellátott rezonáns üreggel rendelkezett. Kialakítása lehetővé tette az operátorok számára, hogy a lehallgatót tetszés szerint ki- és bekapcsolják, nem hagyva elektromágneses nyomokat, amikor nem használják. Ez a passzív megközelítés mérföldkő volt a kémkedés történetében, mivel olyan eszközök létrehozását tette lehetővé, amelyeket a hagyományos módszerekkel lehetetlen volt felderíteni. Egyszerű és hatékony kialakítása mindkét hidegháborús blokkban a hírszerző mérnökök későbbi generációit inspirálta.

Churchill, Truman és Sztálin az 1945. júliusi, potsdami konferencián. A  világháború végére kiéleződtek az ellentétek a győztes nagyhatalmak között       Fotó: Wikimedia Commons

Az ötlet, hogy sugárzás nélkül is lehet kémkedni, önmagában is a technika forradalmaként volt értelmezhető. Azt sugallta, hogy a lehallgatáshoz elegendő a fizikai környezetet manipulálni és a hullámok terjedését kihasználni. A készülék működési elve bizonyos mértékig arra emlékeztet, ahogyan a denevérek hallhatatlan hangokat bocsátanak ki, és a visszhangokat fogadva érzékelik környezetüket. Valójában a kémtechnológia sok esetben az állatvilágból származó stratégiák utánzásával fejlődött ki, hogy láthatatlanul és hallatlanul gyűjtsön információkat.

Az amerikaiak és a szovjetek is rafinált eszközök bevetésével kémkedtek egymás ellen       Fotó:  DPA Picture-Alliance/AFP/Karl-Josef Hildenbrand

Másrészt, a nem vezető anyagok, például viasz vagy fa használata ezen eszközök álcázására is jó volt, mivel a rutinellenőrzések során nem keltettek gyanút. Plusz a látható elektromos áramkörök hiánya még észrevehetetlenebbé tette a passzív eszközöket.

Akusztikus cica

Miután felfedezték a szovjet eszközt, a CIA és brit kollégáik alaposan kielemezték. Szerkezete alapul szolgált a hasonló technológiák nyugati fejlesztéséhez. Ma a lézer- vagy rezonanciaalapú távlehallgató rendszerek előfutárának tekintik, amely képes egy ablak visszaverődésén vagy a hétköznapi tárgyak rezgésének változásán keresztül beszélgetéseket rögzíteni. A „dolog” korai figyelmeztetésként szolgált arra, hogy a biztonság nem támaszkodhat kizárólag az aktív technológiára. 

A Lockheed világhírű konstruktőre, Kelly Johnson (a kép bal szélén) a Szovjetunió felett 1960. május elsején lelőtt U–2 kém repülőgép pilótájával, Garry Powersszel. Az amerikai kémgépek rendszeresen berepültek a szovjet légtérbe                                     Fotó: Wikimedia Commons

A modern kémkedésben az igazi veszély a látszólag ártalmatlan dolgokban rejlik: egy lógó képben, egy kézzel készített dekorációban vagy akár egy rovarban a falon. Nem ez volt az egyetlen kísérlet arra, hogy az organikus és a technológiai elemeket egyesítsék. Az 1970-es években a CIA megfigyelési munkára kiképzett, módosított rovarokkal és madarakkal végzett kísérleteket. Az egyik legismertebb projekt az „akusztikus cica” volt, amelynek során mikrofont ültettek be egy macskába, hogy aztán kóborló kémként használják. A kísérlet csúfos kudarcot vallott, de megalapozta az új ötletek tesztelését.

Kipróbálták csótányokon, szitakötőkön és méheken is, hogy kihasználva mobilitásukat és méretüket, az emberek számára hozzáférhetetlen helyekre lopakodjanak. 

Ezek az élőlények elméletileg a kémkedés „természetes platformjai” voltak, amelyek gyanútlanul képesek voltak mikroeszközöket behurcolni bárhova. 

Bár e kísérletek közül számos egyáltalán nem hozott eredményeket, a hírszerző szolgálatok folyamatosan keresték a megfigyelés mindennapi, természetes tárgyakban való álcázásának módjait. Ma számos lehallgató- és megfigyelőrendszer használja a hidegháborús eszközökből származó elveket. És bár a kontextus megváltozott, a kémkedés lényege – látni anélkül, hogy látnának, hallani anélkül, hogy hallanának – ugyanaz maradt.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.