Luxus és túlevés az ókori Rómában
Róma az ókor világvárosa volt, ahová a birodalom minden sarkából érkeztek luxuscikkek. A legdrágább áru az étel lett. A gazdagok bankettjein külön rabszolga állt készenlétben: egy tollal csiklandozta gazdája szájpadlását, vödörrel fogta fel a hányást, hogy folytatódhasson a lakoma.
A menü friss szarvasagytól sült zsiráfnyakon és töltött elefántormányon át delfinhúsgombócig, pulykanyelvpástétomig és sült vaddisznóméhig terjedt.
A mozgásszegény életmód ősi gyökerei
Arnold van de Laar sebész A szike művészete (Salamandra, 2022) című könyvében írja: „A mozgásszegény életmód réges-régen született valahol az ókori Rómában, abban az időben, amikor a túlsúly is egyre nagyobb problémát jelentett, különösen a fiatalok körében, akárcsak most.” A kényszerhánytatás célja nem kisebb kalóriabevitel, hanem további falatok befogadása volt.
Az egyik falánk ifjú nemes Lucius Apronius Caesianus volt. Apja, Lucius Apronius, Tiberius császár idején kemény hadvezérként szolgált Germániában, és mélységesen szégyellte fia alakját. Míg a fronton makk és nyúlhús volt a menü, a fiú Rómában lakomáról lakomára járt.
„Zsírszövetet kellett kimetszeni”
Kr. u. 15-ben az apa diadallal tért haza. Plinius Secundus Naturalis historia című műve (XI. 85.) szerint az apa nem állhatta meg, hogy szóvá tegye fia számára visszatetsző életmódját, így családi viszály alakult ki, míg végül a vita műtétbe torkollott: „Azt mondják, hogy a konzul fiának eltávolították a zsírszövetet, hogy megszabadítsák a járásban akadályozó kellemetlenségtől.”
Van de Laar idézi a Talmudot is: Júdea tartományban egy testes összefércelt hivatalnokna altatót adtak, márványszobába vitték, felnyitották a hasát, és eltávolították a zsírt”. A cél itt sem esztétikai volt. A férfi úgy érezte, hogy hasa akadályozza a szexben, sőt ítélőképességét is rontja.
Valóban felnyitották a hasat?
Hippokratész már évszázadokkal korábban figyelmeztetett: a hasüreg megnyitása halálos lehet. Így Van de Laar szerint a rómaiak csak a bőr alatti zsírt metszették ki. Hasonló, teljes hasi műtétet először 1809-ben, az érzéstelenítés feltalálása után végeztek el sikerrel.Apronius felépült, Afrikában harcolt apja mellett, egészségesebben élt, és Kr. u. 39-ben Caligula császár alatt konzul lett.
A korai sebészetben a fertőzés halálos kockázat volt, ám más források szerint ő hosszú, virágzó életet élt. A Júdeában operált Eleázár rabbi viszont később nagy fájdalmakkal küzdött – talán posztoperatív szövődmények miatt. Történetük rávilágít: az ókori hedonizmus költségeit a mohók, gyakran a saját testükön fizették meg.
Orvosi környezet és eszközök
A Római Birodalomban a gyógyítás alapját a görög orvosi tudás képezte, különösen Hippokratész és Galénosz tanításai. A római orvosok jól felszerelt eszköztárral dolgoztak: használtak éles szikéket, csipeszeket, horgokat, trephine-t (koponyafúró), sőt csontfűrészt is. Ezek az eszközök lehetővé tették a felületes, bőr alatti beavatkozásokat, így például a has zsírszövetének eltávolítását – ami Lucius Apronius esetében történhetett.
A beavatkozásokat gyakran katonai környezetben vagy magánvillákban, meglehetősen egyszerű, de funkcionális higiéniai viszonyok között végezték. Bár a valódi hasi műtétektől – érzéstelenítés hiányában – ódzkodtak, a hasplasztika alapvetően megvalósítható, de kockázatos eljárás volt.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
