
A tengerbiológusok a cápák teljes testhossza alatt az orrporc, vagyis a rosztrum csúcsától a heterocerk farokúszó felső lebbenyének csúcsáig mért hosszúságot értik, centiméterben kifejezve.
A nagy fehér cápa őshonosnak számít a Földközi-tengerben, és testméretét tekintve a mediterrán vizek második legnagyobb testtömegű cápafaja a nem húsevő, hanem planktonszűrögető életmódot folytató óriáscápa (Cethorinus maximus) után. A nagy fehér cápák a múltban az észak-adriai vizekben fordultak elő a legnagyobb egyedszámban Málta és a Messinai-szoros, illetve a Tirrén-tenger térségén kívül a mediterrán medencében. Az Adriai-tengeren az elmúlt másfél évszázad észlelési adatai szerint a Kvarner-öböl, az Isztriai-félsziget és a Trieszti-öböl számított a faj legfontosabb előfordulási területének.

Az Adriai-tengerről számos extra méretű, vagyis 5,5 méteres vagy ennél is hosszabb nagyfehér-észlelés ismert. Az eddigi adriai rekordert 1963. október 22-én fogták ki a jugoszláviai Izola (ma Szlovénia) közelében. A hatalmas és agresszív ragadozót az egykorú feljegyzés szerint csak 22 puskalövéssel tudták ártalmatlanná tenni. A partra húzott hatalmas fehér cápát lemérték, 6 méter és 2 cm volt a teljes testhossza.
2008-ban történt az utolsó adriai nagy fehér cápa támadás
Az Adriai-tengeren az elmúlt 125 évben 9 dokumentált ember elleni nagy fehér cápa támadás történt, amelyből 7 volt halálos kimenetelű. Ezenkívül négy olyan további adriai incidens ismert, amikor csónakokra támadtak rá nagy fehér cápák. Az utolsó halálos kimenetelű nagyfehér-támadás 1974. augusztus 10-én történt a horvátországi Omis mellett. Az áldozat, a nyugat-német állampolgárságú Rolf Schneider a parthoz egészen közel 6-7 méter mély vízben éppen légzőcsővel búvárkodott, amikor egy 5 méteresre becsült nagy fehér támadt rá.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!