Kozmikus medúzák a viharfelhők felett: így alakulnak ki a vörös lidércek

A vörös lidércek a legkülönlegesebb és leglátványosabb magaslégköri fényjelenségek, amelyek közvetlenül a hatalmas zivatarfelhők felett, a mezoszférában alakulnak ki. Bár a hagyományos villámokat mindenki ismeri, ezek a ritka, neonvörös színű, medúzára vagy répára emlékeztető elektromos kisülések az űr határáig is elnyúlhatnak.

Fotó: CHANG DONGSHENG Forrás: XINHUA

Kék jetek – A felfelé lővő energiasugarak

Míg a vörös lidércek fentről nyúlnak lefelé, a kék jetek közvetlenül a zivatarfelhő legtetejéből kiinduló, felfelé kilövellő kúp alakú fénysugarak. A felhő felső, pozitív töltésű része és a felette lévő negatív töltésű légrétegek közötti hatalmas feszültségkülönbség indítja el őket. A felhő tetejétől (kb. 11-15 kilométer magasságból) indulnak és nagyjából 40-50 kilométeres magasságig jutnak el. Sebességük eléri a 100 km/másodpercet. Ebben az alacsonyabb, sűrűbb rétegben a molekuláris nitrogén ionizációja és gerjesztése kék és ibolyaszínű fényt eredményez.

Fotó: CNES/D.DUCROS / Novapix

ELVES – A táguló fénygyűrűk

Bár a mozaikszó angolul manókat jelent, ezek valójában gigantikus, lapos, fánkszerűen táguló fénykorongok az ionoszféra alján. Amikor a zivatarban egy rendkívül erős villám csap le, egy gömbszerűen táguló elektromágneses impulzust bocsát ki. Amikor ez a lökéshullám eléri az ionoszférát, az ott lévő gázok másodpercek töredéke alatt felizzanak. Nagyjából 85-100 kilométeres magasságban alakulnak ki, a gyűrű átmérője pedig elérheti a 300-500 kilométert is. Szabad szemmel teljesen láthatatlanok. Mindössze egy milliszekundumig (a másodperc ezredrészéig) léteznek, és a fénysebességhez közeli sebességgel tágulnak a horizont felett.