Külföldi propaganda belföldi fogyasztásra

Sok millió forintért feladunk magunkról és vélelmezett jó tulajdonságainkról hirdetést egy jó nevű nemzetközi újságban, majd a már megjelent hirdetést – sikerként elkönyvelve – itthon tovább reklámozzuk, ismét sok millió forintért – leegyszerűsítve így összegezhető a jelenleg is folyó kormánypropaganda, amelynek lényege: elhitetni az emberekkel, mennyire „robog” a magyar gazdaság, ha már nem érzik ezt a sikert saját bőrükön. A reklámozás egyik alapkelléke a szelektív emlékezés: a gazdaság folyamatait leíró adatokból kizárólag azokat emeljük ki, amelyek számunkra kedvezők, s ha még ezek az adatok sem lennének eléggé előnyösek, kicsit még szépítünk rajtuk. Hozzáadunk néhány kilométert az épülő autópályákhoz, felpörgetjük a gazdasági növekedés ütemét úgy, hogy az utolsó előtti helyről a legelsők közé tartozzunk, a rekordnagyságú munkanélküliségi adatok szebbé tétele érdekében pedig rosszabb színben tüntetjük fel a többi ország idevonatkozó mutatóit. Ha kell, lehagyjuk a Financial Timesból kiemelendő mondat kedvezőtlenebb adatokat tartalmazó első részét, s csak a jól hangzó másodikat tesszük be: a „veszélyes gazdasági egyensúlytalanságról” beszámoló angol mondatkezdés mégsem festene jól az itthoni hirdetésekben. A sikerpropagandából kimarad így az is, hogy a tekintélyes üzleti lap – a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által támogatott magyarországi melléklet megjelenése előtt és után is – igencsak kritikus hangnemben szól a magyar gazdasági mutatókról, így például az Európai Unióban legmagasabbnak számító hiányról, az eladósodásunkról vagy a trükkösnek, cselesnek és kreatívnak titulált költségvetési kimutatásainkról. A Financial Timesra hivatkozó Gyurcsány Ferenc és Kóka János nem emlegeti fel, hogy Magyarországgal kapcsolatban az újság több alkalommal is emlékeztetett: a brüszszeli ajánlások szándékos semmibevétele miatt felfüggeszthetik uniós támogatásaink egy részét. Kellemetlen lenne annak a megállapításnak a beidézése is, amely szerint a térségben hazánk és Törökország számít a legkockázatosabb piacnak, s a befektetők ebben a két országban tartanak leginkább egy pénzügyi válság kirobbanásától.
A szelektív emlékezés azonban nem elegendő, a reklámkampány hangneme is igen fontos. Kóka János egész oldalas hirdetéseiben – 48 milliónyi közpénzért – tegezi az országot. Az ország polgárait idiótának nézve a tegnapi hirdetések már a karácsonyt is segítségül hívják, mégpedig így: „Magyarország, bízzál önmagadban! Sokat és jól dolgoztál. Kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy sikeres vagy, és a karácsonyod is szép lesz!” Az olvasók értelmi képességeit nullának néző miniszter a hirdetés végén ekképp szólít fel: „Magyarország, nyugodtan ünnepelj, és tudd, hogy a világ is látja: a győztesek között is győztes leszel.”
Jól szemlélteti Kókának a lakosságról alkotott véleményét a párhuzamos kampánnyal történő sulykolás, azaz ugyanannak az eredménynek a reklámozása többféle hirdetésben, több cég által: hétfőn megjelenik az 500 kilométer autópályát népszerűsítő reklám a gazdasági tárca megbízásából, kedden ugyanaz az Állami Autópálya Kezelőtől, majd néhány nap múlva – kissé megváltoztatott szövegkörnyezetben – ismét a GKM-től. Porszemek azért a hirdetésekre költendő tízmilliók ellenére is csúsznak a gépezetbe: az 500 kilométer még a Fidesz által elkezdett útszakaszokat beleszámolva is jóval kevesebb, mint 500 kilométer, s a sikerpropagandához felhasznált személyek is tiltakoznak néha. Mint például szerdán Jaksity György, a ConCorde Értékpapír Rt. tulajdonosa, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke, aki megdöbbenve vette észre: Kóka hétfői hirdetésében bizony ő is szerepel, s igazolja a dübörgő sikereket.
A sok propaganda, a hirdetések hirdetései, a minden mértéket és jó ízlést túllépő öntömjénezés a legtöbb emberben azonban visszatetszést kelt – főleg, ha azt közpénzből fizetik, hamis adatokat felhasználva. az adófizetők felhatalmazása nélkül.