Battonyai munkásemberek a Gyurcsány-villában

„Orbán Viktor telepes élőlény”
(dr. Kende Péter szociológus)

Lengyel László közgazdász fixa ideája, hogy a Fidesz előnye azért olvadt el az elmúlt év őszén, mert Orbán Viktor – idézem – marhaságokat mondott Bálványoson, majd egy lakossági fórumon privatizációellenes kijelentéseket tett (Magyar Narancs, december 15.). Tegyük csak hozzá: Bálványos és egy lakossági fórum csak úgy játszhatott szerepet, hogy a sajtó és a politikai ellenfél a média segédletével világraszóló botrányt kreált belőle. Horn Gyula révén azonban tudjuk: lakossági fórumokon tényleg mondott marhaságokból nem lesznek automatikusan botrányok. Lengyel arra célzott, hogy Orbán szerint – úgymond – a magyar baloldalnak „genetikai” gondjai vannak nemzeti kérdésben.
A négy évvel ezelőtti kampányban, januárban a nemzetre és genetikára érzékeny baloldal a huszonhárommillió román beözönlésének kapitális marhaságával kampányolt – baloldali román asszisztálással. Ez a xenofóbiával nyakon öntött szocialista hazafiság becsületbeli alapon kiváltotta az SZDSZ mélabús elhatárolódását, de a média közönyéből csak arra következtethetünk, hogy ha Orbán Viktor beszélt volna román beözönlésről, mondjuk Románia uniós csatlakozása kapcsán, minden magyar és román baloldali idegengyűlöletet és rasszizmust kiáltott volna. A négy évvel ezelőtti kampányban a nemzetre és genetikára érzékeny baloldal egyik kedvenc fegyvere volt Kende Péter Viktor című pamfletje. A mű hegyekben állt a hipermarketekben, és jobb sorsra érdemes szocialisták úgy nyomták társaságban mások kezébe, mint ahogyan szektás térítők traktálják a járókelőket brosúráikkal. Kendét, aki az MSZP kongresszusának vendégeként tapsvihart aratott, azért is indokolt felemlegetni, mert az egyik internetes könyvterjesztő még ma is azzal kelt figyelmet az első könyvére, amit Kende jogi úton nem tiltatott le, hogy: „Cigány-e Orbán Viktor, és vajon verte-e az apja? Miért témák ezek országszerte? A válasz egy név: dr. Kende Péter”.
A minap azonban dr. Kende piacra dobta első könyve második részét, a folytatást, amit a Bookline nevű on-line könyváruház elképesztő módon nem az ezoterika vagy a vadászat, hanem a társadalomtudomány kategóriába sorolt be. A Fókusz on-line reklámja ellenben maximálisan igazolja a Kende-könyv tudományos értékét: a kiadó egy asztrológustól megrendelte Orbán horoszkópját! E szerint a Mars az aszcendensen áll, a Jupiter a Kosban, ennek ura a Mars – tehát a játékszabályokat szereti ő (mármint Orbán) diktálni, a demokrácia számára pedig mindig azt jelenti, amit éppen ő ért rajta… A szociológus szerző tényfeltáró munkája kitér egy fiktív perre is, amelyben Orbánt háromévi szabadságvesztéssel sújtják. A könyv reklámhadjáratával párhuzamosan Gál J. Zoltán politikai államtitkár azt üzente az ellenzéknek, persze Sólyom Lászlóra hivatkozva, hogy a nemtelen, eszközökben nem válogató, erkölcstelen kampány rombolja az ország presztízsét is. A Vasárnapi Hírek, ahol mindezt olvastam, tudni véli, hogy Rogán Antal lehetett a Magyar Vizsla „előolvasója”, ami eszembe juttatta azt, hogy a Magyar Narancs tudósítója négy évvel ezelőtt megírta, hogy az MSZP főhadiszállásán a győztes választás estéjén dr. Kende Pétert látta kilépni dr. Medgyessy Péter szobájából. Vasárnapi észjárással csak arra gondolhatunk, hogy Medgyessy Péter volt a Viktor című könyv előolvasója, de legalábbis olvasta azt ez a tüchtig gentleman, aki aztán belebukott a Tények és hazugságok című negatív kampánybrosúrákba és a Fidesz hazugsággyárának az állampolgárokkal közös leállításába.
Tény: Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság leendő miniszterelnöke első kézből tájékozódhatott olyan mélygenetikus kérdésről, hogy cigány-e Orbán Viktor, netán telepes élőlény, no meg, hogy verte-e az apja. A suttogó propagandában is megnyilvánuló baloldali cigányozás a politikai cinizmus terméke. Az MSZP a nyilvánosságban szolidáris a romákkal, de a kulisszák mögött tudatosan rájátszik az általa nyilvánosan elítélt cigányellenes érzelmekre. Mindezt persze olyan cinikus szociotechnikával teszi, hogy a végelszámolásnál a cigányok nehogy véletlenül a lecigányozott Orbánra szavazzanak. Az erkölcsi mocsár az, hogy mindez a zsidózásra és cigányozásra állítólag hiperérzékeny szabad demokraták tudtával történik.
A balliberális kampánycigányozás mögött az a megfontolás állt, amit Révész Sándor írt a cigányellenes szövegekről: „Egy sztereotípiát, amely olyan elterjedt, mint a gyermekláncfű, nem lehet bíróság elé hurcolni” (Magyar Hírlap, 1991. május 10.). Mindezek és Ron Werber meg Tóbiás József módszeresen negatív kampányai után a szabad demokraták és a szocialisták kényelmesen hátradőlnek a székben, most választási etikai elveket fogalmaznak meg, és könnybe lábadt szemmel hivatkoznak szegény Sólyom Lászlóra, hogy elítélhessék a Magyar Vizsla „személyeskedő” tartalmát és általában a negatív kampányt.
A Magyar Vizsla ügye tehát nem a Fideszről szól. A szocialisták és médiájuk a kiadvány tartalmát akarják politikailag hitelteleníteni, ha már terjesztését megakadályozni nem tudják. Az Orbán ellen nyolc év óta folyamatosan személyeskedő kampányt folytató MSZP– SZDSZ-nek azért nem tetszik a Vizsla személyeskedő, Kókát és Gyurcsányt pellengérre állító tartalma, mert éppen abban a választói közegben lehet leginkább hatásos, amelyet négy évvel ezelőtt szociális demagógiával hergeltek Orbánék ellen. Egyszer már megírtam, hogy búzaégető Karsai József sárga sálat viselő munkásasszonyokkal haknizott a médiában, jelezve a nyomorúság Orbán-kormány keltette bugyrainak elviselhetetlenségét, és a „több pénzt” és „igazságos” elosztást ígérő szocialistákba vetett reményüket. Ténykedésük netovábbja az volt, hogy egy battonyai szocialista rendezvényen az asszonyok egyike dühödten mondta a kamerába: a magát az államtitkárával helyettesítő Harrach Péter szociális miniszter nem mert odamenni, különben is Harrach ne a magas fizetéséből, hanem abból a kevéske pénzből éljen meg, ami nekik jut.
Négy év után, íme, közeledik az elszámolás napja. A battonyai munkások az országgyűlési képviselővé lett Karsai József vezetésével megint bejárhatnák a stúdiókat, és egész pontosan azzal az örömmel köszönhetnék meg, ha nem is Rákosi elvtársnak, de a bankár Medgyessy és a kapitalista Gyurcsány uraknak életszínvonaluk meredek emelkedését, mely öröm kifejezését a hazugsággyárat működtető Fidesz a száznapos program óta nem engedi meg nekik. Ha már nem hódoltak Gyurcsány Ferenc nagysága előtt a szocialisták battonyai nyugdíjas-találkozóján, meglátogathatnák a „pápai gyereket” a villájában. Mondjuk Orosz József független közszolgálati újságíró moderálásában, akinek nemcsak a Klub Rádióban, hanem a Gyurcsány-villában is gombóc ülné meg a torkát annak láttán, amint a munkásasszonyok együtt esznek lebbencslevest sorstársukkal, Katus nénivel. Búcsúzáskor hálából sárga sálat tesznek a miniszterelnök nyakába, megértésükről és együttérzésükről biztosítják őt, mert bár – a gaz Harrachhal ellentétben – szolidaritásból nagyon akarna annyi pénzből kijönni, amennyiből ők kénytelenek, de objektíve nem tud hódolni eme kedves foglalatosságának.
A magyar média nagyobbik része a nyugati kollégákkal együtt öntudatosan érzéketlen az egymillió forintos órájukkal kérkedő baloldali nábobok kisemberszavazók százezreit manipuláló populizmusa iránt. A Magyar Vizsla az érzéketlenségnek ezt a falát törheti át, veszélyeztetve Gyurcsány és Kóka precízen felépített populista imázsát. Az MSZP (és az SZDSZ) ezért lett hirtelen allergiás az általa egyébként professzionálisan kivitelezett negatív és személyeskedő kampányra. Ráadásul a magyar sajtó nagyobbik része szolidáris az MSZP-vel. A minap Deutsch Tamásnak egyazon médiatechnikával kellett megküzdenie a Magyar ATV-n és a köztévé Este című, Pulitzer-díjasnak mondott műsorában. Kálmán Olga és Rábai Balázs egyaránt úgy akarta sarokba szorítani az ellenzéki képviselőt, hogy a nézőknek a továbbiakban abszolút érdektelennek és hiteltelennek tűnjön a Vizsla tartalma, és etikátlannak maga a kiadvány. A műsorvezetők rájátszottak az MSZP, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Posta „törvényességet” előtérbe állító taktikájára.
Révész Máriusz egyszer már egyenes adásban keveredett vitába Kálmán Olgával, mert az előzetes egyeztetések ellenére Orbán Viktor meggazdagodásáról és a kormánypárti vádakról kezdte faggatni annak ellenére, hogy Révész a tényeket és részleteket illetően így felkészületlen volt. Nem sokkal utána Krizsó Szilvia úgy ugrott Orbán Viktornak a Pulitzer-díjasnak mondott műsorban, hogy Orbán pillanatnyi zavarán látni lehetett, csapdába csalták: nem a szereplésre kéréskor egyébként bevett témaegyeztetés szerint jártak el vele.
Az Este hétfői adásában Rábai végül egészen ostoba módon próbálta kijátszani Sólyom Lászlót Deutsch Tamás ellen, amikor idézte a köztársasági elnököt („demokratikus, alkotmányos pártok versenyeznek, s nem viszi romlásba az országot, ha bármelyik győz is”), és feltette a költői kérdést: van-e tétje ezek után a választásnak a Fidesz számára? Mivel minden ellenzéki pártnak minimális tétje a választási győzelem, Deutsch válasza igen volt. Rábai Balázs ezek után azt sugallta, hogy a köztársasági elnök szavaival ellentétes az, hogy pluralista, versengő demokráciában ellenzéki párt számára egyáltalán tétje legyen a választásnak. A kormánypártok leváltása és a kormány – akár személyre szóló – bírálata így válik közszolgálatilag abnormálissá a Magyar Televízió műsorában.

Löffler Tibor

A szerző politológus