Az első másfél év elsikkasztása

A Gyurcsány-kormány önnön első féléves munkájáról szóló Új Magyarország – Új egyensúly, országreform, fejlesztés című beszámolójának értékelése rögtön alapvető nehézségekbe ütközik, minthogy az alcím (Beszámoló a kormány első féléves munkájáról) külön is megerősíti azt, amit a kormányfő az előszóban megelőlegez: az olvasó leltárt kap „az elvégzett munkáról, az első fél év kormányzati teljesítményéről”. Ezzel szemben a beszámoló törzsszövege korántsem a második Gyurcsány-kormány összteljesítményét veszi számba, hanem azt a kabinetnek „a kormányprogram megvalósítása érdekében eddig tett lépéseiről”, „a négy évre szóló kormányprogramban megfogalmazott célok időarányos teljesítéséről” készített mérlegére szűkíti le.
A kormányzati mérleg közpolitikai és szakpolitikai témákra koncentrál, de azt is szelektíven teszi. Bölcsen nem szól például a nemzetpolitikai intézkedésekről (a Máért szabotálása stb.) vagy a jogállamiságnak Gergényi Péterrel közös helyreállításáról. Mi a legfontosabb közügyeknek járó felelősség tudatában dolgoztunk az elmúlt fél évben, írja a kormányfő, miközben a vizitdíj nevű állatorvosi lóval szemléltethetjük a reformpolitikának nevezett rögtönzések tragikomikumát.
A kormányzati mérleg nem utal az értékelés egy lehetséges szempontjára, a választási ígéretekre. Bár bevett szokás mondani, hogy egy kormánytól nem lehet maradéktalanul számon kérni a kormánypártok választási ígéreteit, de emlékeztetni kell arra, hogy – példának okáért – a választási kampányban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a „Látom. Hiszem. Akarom” szlogennel megfejelt propagandaanyagának címe az Új Magyarország 2006–2010 volt, ami nyilvánvalóvá teszi az amúgy triviális tényt, hogy az új kabinet Új Magyarország nevű programja a miniszterelnök személyén keresztül maximális összefüggésben áll a kormányfő és pártja Új Magyarország nevű választási programjával. Ez minimálisan annyiban érdekes, hogy az Új Magyarország víziójában a választás előtt még ismeretes volt további 400 ezer új munkahely megteremtése és a bérek 25 százalékos növekedése, amiknek a választás után már nyomuk veszett! Hasonlóan a nyugdíjasok ingyenes utazásához, amit a választás utáni új Magyarországon 62 éves kortól biztosítottak volna – az Új Magyarország választás előtti programjában.
Folytatni kell a bátor átalakításokat – írja a miniszterelnök, ami az adott esetben azt jelenti, hogy az Új Magyarország eddig egységesnek tetsző programját választási és politikai érdekei szerint bátran megmásíthatja. Az önkritika és az önkorrekció képességét a miniszterelnök egy kormány fontos erényének tartja; önkritikusan bevallja, hogy most pedig van okuk az önkritikára, és van módjuk a korrekcióra is, de nemcsak hogy a kormányprogramot elvben megalapozó választási program elsikkasztása miatt nem gyakorol önkritikát, hanem egyenesen úgy tesz, mintha nem is létezett volna első Gyurcsány-kormány, amely mintha nem is kormányzott volna másfél évig!
Az önkritikus miniszterelnök támadja is az előző kormányokat. Azon az alapon, hogy „eddig egyetlen kormány sem vállalkozott arra, hogy ilyen rövid időt követően beszámoljon a négy évre szóló kormányprogramban megfogalmazott célok időarányos teljesítéséről”. „Az eddigi kormányok a megalakulásukat követő hónapokban az önkormányzati választások miatt ugyanis kerülték a jelentősebb, érdekütközésekkel, konfliktusokkal is járó változások megindítását: az első »száz napok« jórészt a kormánypártok népszerűségét növelni hivatott döntésekkel teltek.”
A kormányfő tehát bravúros retorikai húzással nemcsak az Új Magyarország választás előtti programját sikkasztja el, hanem az első Gyurcsány-kormányt és ténykedését is. Csak a politikai gyógypedagógia kedvéért elevenítsük fel: az első Gyurcsány-kormány 2004 őszén alakult meg, két évvel az előző önkormányzati választás után és két évvel a következő előtt. Ez a kronológiai tény az apropója annak, hogy a jelen miniszterelnöke a múlt kormányfőinek vélt vagy valós svihákságait az önkormányzati választásokhoz kösse. Medgyessy Péter egykorvolt tanácsadója bátran teszi a boncasztalra úgy Medgyessy Péter száznapos programját, hogy szót sem veszteget az ő Száz lépés nevű rögtönzéssorozatára, amit nemcsak a hatékony, hanem a reformer kormányzás bizonyítékaként propagáltak a maga idejében. Nagyon úgy tűnik, hogy a száz lépés programja mára már méltatlannak bizonyult arra, hogy bizonyítsa: Gyurcsány Ferenc első kormányzása felelős reformpolitikával már megalapozta volt a Gyurcsány Ferenc mostani „reformkormányzását”, ami igazából csak azért érdekes, mert a kormányfő az országgyűlési választás után egy halom aktával jelent meg a parlamentben, hogy jelezze reformpolitikájának előrehaladott és kellőképpen megalapozott voltát.
Az önkormányzati választások miatt kerülték a jelentősebb, érdekütközésekkel, konfliktusokkal is járó változások megindítását – veti önkritikusan az eddigi kormányok szemére Gyurcsány. S úgy tesz, mintha az érdekütközésekkel és konfliktusokkal is járó változások megindítását csak önkormányzati választások előtt lenne szokás kerülni, az országgyűlési előtt nem. Mintha ő, az első Gyurcsány-kormány feje nem kerülte volna érdekütközésekkel és konfliktusokkal is járó változások megindítását a 2006-os parlamenti választás előtt. Mintha az ő politikatörténetéből elsikkasztott kormányának destruktív politikája, a felelős döntések választások miatt elhalasztása stb. nem lenne fő oka annak a csődközeli állapotnak, ami miatt a „reformkormányzással” szinte szanálni akarja most az országot. Gyurcsány Ferenc 2006-ban már bátran félretehette az önkormányzati választáshoz fűződő érdekeit, mert a kormányzati hatalom birtokában már nem volt mit vesztenie. Legfeljebb magát a hatalmát, a balatonőszödi beszéde nyilvánosságra kerülése után és a politikai tiltakozáshullám miatt, amire egy igen soványka, de nagyon tanulságos utalást találhatunk a beszámolóban.
A kormányfő szerint a reformok elindítása, támogatása, következetes véghezvitele mindig politikai bátorságot igényel, mert érdekeket sért, rendszerint a hangos kevesek érdekét a csöndes többség érdekeivel szemben. Ha ezt az Új Magyarország újmagyar politikai nyelvére lefordítjuk, azt kapjuk, hogy eddig csak azok tiltakoztak (hangoskodtak), akiknek az érdekeit sérti a kormány politikája, a nem tiltakozó többség viszont logikusan azért van csöndben, mert nem sérülnek az érdekei…
Gyurcsány a magyarokra jellemző politikai passzivitásra játszik rá, mert ha a magyarok többségének a hátán fát vágnak, akkor sem mozdulnak meg s nyitják ki a szájukat. Ezért is meri állítani, hogy széles körű szakmai-politikai egyeztetések és társadalmi viták állnak a „reformkormányzás” stratégiája mögött, ami egyszerűen nem igaz, de nagyon alkalmas arra, hogy a magyarok többségét, akiktől még az érdekszervezkedés és érdekszervezeti aktivizmus is távol áll, megtévessze. Amihez csak az kell, hogy a kormányfő értelmiségi és médiaholdudvara kellőképpen mazsolázhasson a beszámoló ideológiai körítéséből.
A kormányfő szerint az Új Magyarország sikeréhez erős és stabil alapokra van szükség, a következő évek három nagy korszaka ugyanis úgy épül egymásra, mint egy épület három szintje (a biztos alap az egyensúly, a falak a reform, a tető pedig a fejlesztés), és három egymásra épülő szint egyikét sem lehet kihagyni az építés során, de nem lehet átugorni sem: csak ebben a sorrendben haladhatunk. Túl azon, hogy a magyar politikára sosem volt jellemző precízen kidolgozott válságkezelő programoknak válságos időszakban való precíz alkalmazása, a szöveg kísértetiesen hasonlít a rendszerváltozás előtti államszocialista retorikára. Az alap és felépítmény közötti dialektikus összefüggésekre és arra a Marxtól levezetett doktrínára, hogy a szocializmus építésének útját nem lehet lerövidíteni, törvényszerű fejlődési szakaszait pedig átugrani.
A beszámoló frazeológiája nagyon emlékeztet a nyolcvanas évek végét uraló reformszólamokra: reform, egyensúly, kiigazítás (!), stabilizáció stb. A déja vu érzés mellett a párhuzam nem arról szól, hogy Gyurcsányék reformkommunisták lennének, hanem arról, hogy mi végre volt a húsz évvel ezelőtti (kommunista) kormányzat mindent átható elkötelezettsége a reformok iránt. Hát nem azért volt, mert elvi alapon akarták volna megreformálni a rendszert, hanem azért, mert a hatalom megtartása érdekében képesek voltak a szakadék széléig kormányozni az országot, ahonnan már csak „reformkormányzással” tűnt lehetségesnek a viszszaút a hatalom megtartásához: belemenekültek a reformokba és a reformpolitikába.
1989-ben Lengyel László Végkifejlet címmel írt könyvet a késő szocialista reformkurzus hányattatásairól – ennek leendő második részéhez Gyurcsány Ferenc 2004 óta tartó „reformkormányzása” szállíthatja az anyagot.

A szerző politológus