Nem találjuk a választ arra a kérdésre, hogy ugyan mi lehet az oka annak, hogy az országban megromlott a közhangulat. Szeptember óta pedig elszabadult a pokol. Az ország megbillent, s nem csak a gazdasági egyensúly hiánya miatt. Sajnos azért, mert teret kapott a gyűlölködés. Ki azért gyűlöli a másikat, mert nehezen viseli el az újgazdagokat, ki pedig azért a kormányt, mert nem tudja vagy nem is akarja megoldani többek között a hajléktalanok kérdését, a munkanélküliséget. De baj van a közbiztonsággal is. A bérek pedig olyan alacsonyak, hogy a béka fenekét sem érik el. S amíg a parlamentben mennek az álviták, az országban megkezdődött a valóságshow.
A cigányéknál ég a világ. Nem azért, mert egyesek túlságosan személyesre vették a vajdaválasztást, mert ez a csoda, ha nem is három napig tartott, de értelmet nyert, mert a politika tehetetlensége váltotta ki. A mindenkori hatalmak mindig létrehozták kormány közeli intézményeiket, melyekkel legitimizálják érdekeiket. Ezekben a cigányok egyáltalán nem hisznek. Hiszen sem a kormányok, sem az Országos (és egyéb) Cigány Önkormányzat, sem az ad hoc bizottságok nem tudják a magyarországi cigányság összetett problémáit megoldani.
Bár a 60-as években elkezdődött a cigány telepek felszámolása, de mint tudjuk, a panelekbe való elhelyezés több kárt okozott, mint hasznot. (Hiányzott az átmenet.) Sajnos a Kádár-rendszer a Horthy-rendszertől örökölt cigánykérdést 1989-es fennállásáig csak hibernálni tudta, mert a több évszázados megoldatlanságból jövő és a kiismerhetetlenségbe torkolló problémakört egyetlen rendszer sem kívánta a maga valóságában megismerni. Ezért csak nagyon felületesen vagy érintőlegesen tudták vagy akarták kezelni.
A politika mindig odább tolta a számára mitikus vagy misztifikált cigánykérdést. Az elmúlt rendszer tiltó, tűrő és támogató politikáján túljutva még rosszabb lett a helyzet mára. Maga a helyzet megoldására irányuló képesség is gyengült. Rohanunk, összevissza törjük magunkat, hogy Európa elfogadjon minket, s a húsosfazék közelébe kerüljünk. Az Európai Unió politikusait egyáltalán nem érdekli, hogy mi, tízmillióan meg belepusztulunk a megszorításokba. Míg Barosso úr mosolyogva fotóztatja magát közméltóságainkkal, hol Pesten, hol Brüsszelben, addig a szegénység hatványozottan növekszik.
Csak az a lényeg, hogy minél több szegény ország – mint Románia, Bulgária vagy Törökország – belépjen az unióba? El kell gondolkodni azon, hogy az EU miért szorgalmazza az említett országok csatlakoztatását, amikor Magyarország csatlakoztatása is csak nagy nehézségek árán jöhetett létre. Közben itthon már szokásossá vált, hogy minden évben szép fényes prospektusban bemutatják hazánk 100 leggazdagabb magyarját, akik már rég elfelejtették, hogy 1988-ban Orbánnal és Gyurcsánnyal együtt a farmergatyájukon kívül nem sok mindenük volt, s csak reménykedhettek egy szebb jövőben, ami nekik el is jött.
A rendszerváltás kezdetekor parlamenti cigány képviselők feszültek egymásnak. Ma, 2006 végén a jelenlegi parlament cigány származású képviselői teszik ugyanezt. Mindegyik azt állítja, hogy a saját pártjának van a legjobb, a legtutibb cigány programja. Közben a cigányok és a mélyszegény nem cigányok egyaránt, akiknél már elszakadt a cérna, a kilátástalanság miatt elhagyják Magyarországot, s ki-ki felkészültsége vagy sértettsége okán politikai menedékjogot kér valamelyik jóléti nyugat-európai országban. És erre újfent nem a problémák gyökereinél keresik politikusaink az okot, hanem csakis azt szajkózzák, hogy az EU-s országok nem adhatnak egymás kivándorlóinak politikai menedékjogot. Így csiki-csuki helyzetbe kerültünk. Ha minden ország bezárja a kapuit, akkor csak egy kapu áll nyitva, a börtöné.
Én azt mondom, hagyjuk a példabeszédeket, és öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Ha valaki jól érzi magát Magyarországon, akkor nem akar innen elpályázni, de ha mondjuk, az én gyermekeim éheznek, mert nem tudom őket eltartani, mert nincs munkám, hiányzik az abból származó jövedelmem, akkor mit tegyek? De ha az éhséget valamilyen csodánál fogva le is tudom küzdeni, akkor meg a megkülönböztetés miatt nincs jövője a cigányoknak. Akkor igenis a politika okozta helyzet miatt kell menekülni abból az országból, ahol ilyen és ehhez hasonló helyzet áll elő. Tudomásul kell venni, hogy a kiszolgáltatottság, a csóróság és a sírás minden nyelven érthető, még svédül is! A két demokrácia között annyi a különbség, hogy míg Svédországban a menekültstátussal járó segélyből meg lehet élni, addig Magyarországon a munkanélküli-segélyből nem, a lakhatásról nem is beszélve! A 70-es évekéhez hasonló bérekből lehetetlen ma, 2006-ban a megélhetést biztosítani.
A magyar kormány nem hajlandó a cigány civil szervezetekkel tárgyalni, de az Európai Uniótól bezsebeli a szegénység leküzdésére adott pénzeket. Magyarországon évszázadok óta átmeneti állapot uralkodik. Jelenleg a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet korát éljük. S csupán áltatjuk magunkat, hogy demokrácia van nálunk. Ez a demokrácia, ami most van, valójában még a cigánynak sem kell. A magyarországi cigányügy túllépte az országhatárt. Ha az unió ezt nem hajlandó tudomásul venni, félő, hogy később már nem tudja befolyásolni az indulatokat. Barosso úr jöjjön sokat Magyarországra, de ne csak a Parlamentbe! Lásson tisztán, és ismerje meg a valóságot! A látottak és tapasztaltak alapján tegye meg az Európai Unió a megfelelő lépéseket a cigányság érdekében! Mert Magyarországon maradni egy munka nélküli romának egyenlő az éhenhalással vagy a börtönnel. Mert a kormány közmunkaprogramjának 300 milliós kerete a dél-dunántúli munka nélküli romák legfeljebb ezrelékének jelenthet megoldást. A többi romával meg mi legyen?
A szerző a Roma Magyar Polgárjogi Mozgalom elnöke,
szociológus
origo.hu
Napi Balfék: Kiket keres Karácsony?
