Európa úttévesztése

Olyan a helyzet, hogy nem válogathatunk, kikkel fogjunk össze a dzsihadisták ellen.

Amennyiben Európa a saját érdekeit is figyelembe venné, hamar rájönne, hogy a konfliktus megoldása érdekében tennie kell valamit. Annak ismeretében, hogy a szíriai háború a dzsihadisták révén már a saját polgárai biztonságát is veszélyezteti, két feltételnek kell megfelelnie annak a háborús félnek, amellyel a jövőben partneri viszonyt lehetne kiépíteni. Először is reális elvárás, hogy ne jelentsenek veszélyt Európára, másrészt pedig, hogy ténylegesen harcoljanak a dzsihadisták ellen. Ma két olyan háborús fél van a szíriai konfliktusban, amelyek ezeknek megfelelnek: a kormányerők és a kurdok. Akármit gondoljon is valaki Basár al-Aszad rendszeréről, el kell ismernie, hogy a szír kormánysereg nem veszélyezteti Európa biztonságát, emellett harcban áll az Iszlám Állammal és az al-Kaida helyi fiókszervezetével, az an-Nuszra Fronttal, mely újabban függetlenedett ugyan az anyaszervezetétől, de módszerei ugyanazok maradtak. Ha nehéz is, az európai vezetőknek szembe kell nézniük azzal, hogy a szíriai elnök kapcsán tévedtek, ma egyedül Aszadnak van reális esélye arra, hogy Oroszország és Irán segítségével az uralma alá hajtsa Szíriát. Ez pedig mindenképpen el fog vezetni odáig, hogy előbb vagy utóbb le kell majd ülnünk tárgyalni a szíriai elnökkel, és garanciákat kérni arra, hogy a menekülteknek nem esik bántódásuk, ha hazatérnek. Hasonlóan, a szíriai kurdok sem jelentenek veszélyt Európára, sőt az általuk megszervezett népvédelmi egységek halált megvető bátorsággal védték Kobanit és foglalták vissza Manbidzs városát a dzsihadistáktól, így már több ezer terroristától szabadították meg a világot. Legalább annyival tartozunk ezért nekik, hogy önmérsékletre bírjuk a törököket velük szemben.

Olyan kérdések ezek, amelyekről a terrortámadásokba süppedt Európának mindenképpen el kellene gondolkodnia. Ezzel szemben uniós vezetőink csak felszíni kezelést javasolnak, miközben józan ésszel belátható, hogy befogadhatjuk mi az egész Közel-Keletet, vagy éppen kitoloncolhatjuk az utolsó migránst, akkor is veszélyben leszünk a dzsihadisták miatt. Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében a Donald Trumpra vonatkozó mondatokból legtöbben csak az elnökjelöltre vonatkozó támogatást hallották ki, pedig annak lényege az volt, hogy a Nyugat a közel-keleti térségben a demokráciaépítést fontosabbnak tartotta a stabilitásnál. Itt lenne az ideje, hogy az uniós politikusok is ráeszméljenek: van annyira rossz a helyzet, hogy nem válogathatunk, kikkel fogjunk össze a dzsihadisták ellen. A Közel-Keleten és a migránsokon így azzal segítenénk a legtöbbet, ha a békéért, illetve a békekötés utáni belső társadalmi békéért is tennénk: ez már igazi humanizmus lenne. És az sem mellékes, hogy így talán még mi is biztonságban lennénk.