Közérdek és magánalku

Egységes uniós direktíva a techcégek adózására máig nincs érvényben.

Vajon a magyar kormánynak sikerül-e az, ami eddig senkinek az Európai Unióban, hogy térdre, pontosabban fair adózásra kényszerítse a nagy nemzetközi csúcstechnológiai vállalatokat? Elérheti-e, hogy azok az egész EU területén azonos szabályokkal vegyenek részt a közteherviselésben, és ne menekítsék ki innen – az elsősorban a hirdetésekből befolyó – profitjukat? Jelenleg ugyanis ezek a vállalatok – köztük az Apple, a Google, a Facebook vagy épp az Amazon – arcpirítóan alacsony összegeket fizetnek be a tagállamok büdzséjébe, miközben különféle csatornákon eurómilliárdokat utalnak ki olyan adóparadicsomokba, mint például a Kajmán-szigetek. Egységes uniós direktíva erre, vagyis a techcégek adózására nincs érvényben, így azok a helyi adózási kiskapukat kihasználva úgy garázdálkodhatnak egyik országról a másikra ugrálva, ahogy nekik tetszik, illetve ahogy azt az adott tagállam jogszabályai megengedik.

Ebben a keretrendszerben Varga Mihálynak az uniós pénzügyminiszterek hét végi pozsonyi informális találkozóján bedobott javaslata teljesen jogosnak tűnik. A nemzetgazdasági miniszter szerint, hasonlóan az amerikai megoldáshoz, egyfajta forrásadóval kellene terhelni azokat a kifizetéseket, amelyeknél nyilvánvaló, hogy határon túli szolgáltatóhoz megy a pénz olyan gazdasági esemény után, amely viszont valamely adott országban, nemzeti szinten történt. A visegrádi négyek (így Magyarország mellett Csehország, Szlovákia és Lengyelország) által is támogatott javaslat az elsősorban a digitális térben, országhatárokon átívelően működő vállalkozások adózási problémáinak a kiküszöbölését célozná, amelyek, bár egy adott országban fejtenek ki gazdasági tevékenységet, adót már egy másikban fizetnek, s így kivonják magukat a közteherviselés alól. A megoldás lényege nagy vonalakban az lenne, hogy a bankok minden regisztrált digitális vállalatnak irányuló kifizetésből visszatartanának egy bizonyos százalékot, és azt továbbutalnák a saját országuk adóhatóságának. A levont összeg mintegy a meg nem fizetett adó fedezeteként szolgálna.

A kérdés persze az, megvalósítható-e mindez, hiszen uniós szinten eddig egyetlen ilyen próbálkozás sem ért célba. Közös fellépés nélkül pedig csak olyan részeredményeket lehet elérni, mint amilyeneket nemrég Olaszország és Nagy-Britannia esetében láttunk – e tagállamok saját, kétoldalú magánalkuk keretében tudtak kicsikarni némi hozzájárulást a főleg amerikai cégektől. Így Róma 318 millió eurót sajtolt ki az iPhone okostelefont is gyártó Apple-ből a szerintük 2008 és 2013 között be nem fizetett 880 millió eurós „adótartozásukra” hivatkozva, míg a britek hasonló, 130 millió eurós megállapodást kötöttek a Google-lal.

A technológiai multik elleni fellépés jó példája lehet Írország és az Apple esete, amelyben a minap az Európai Bizottság rekordmagas, 13 milliárd eurós bírság megfizetésére kötelezte az amerikai vállalatot, amiért szerintük a cég állami támogatásnak minősülő kedvezményeket kapott Dublintól 2003 és 2014 között, s ezt most vissza kell fizetnie az ír államnak. Varga Mihály javaslata minden valószínűség szerint ezen a mezsgyén tapogatózik, vajon van-e hajlam a tagállamokban egy közös regulára? A kezdeményezést azonban számtalan akadály és egy korábbi hasonló lépés tapasztalata gátolja. Elsőre ugyanis úgy tűnik, a kormányzat a rossz emlékű internetadó után – amely a visszájára sült el – a másik oldalról akar hozzányúlni a világháló megsarcolásához. Legyen azonban bármennyire is dicséretes szándék, félő, hogy ez a bankadóhoz hasonlóan a fogyasztónál fog lecsapódni, azaz – ahogy ott láttuk – a trükkös csomagolás ellenére az átlagember fizeti meg a techcégek pluszterheit is. Ahogy a Google esetében az is kérdés, mennyire érdemes magyar részről nekimenni egy olyan cégnek, amely egyébként irodával és oktatóközponttal van jelen Budapesten, s nem egy úttörő innovációját, technikai újítását Magyarországon tesztelte először.

Ha most fogadni kellene, kicsi az esélye, hogy valóban azokra tudnak lecsapni, akik eddig is kimentették a profitot. Nem egy szakértő szerint ráadásul a techcégek közben a brexitet kihasználva az eddig adóparadicsomként számon tartott, ezért közkedvelt Írországból Nagy-Britanniába telepítik európai kirendeltségüket, így bújva ki bármiféle jövőbeli uniós szigor alól. Így nem kell előadniuk a politikailag motivált bosszút kiáltó szólamaikat sem, mint amilyennel most nyomás alatt tartja az ír parlamentet Tim Cook Apple-vezér. Emellett a transzatlanti szabad kereskedelmi egyezmény körüli fagyos légkör sem hatna rájuk (a TTIP megkötése ugyanis e vállalatoknak kedvezne).

Persze az sem lenne meglepő, ha hamarosan arról értesülnénk: a magyar kormány különalkut kötött valamelyik nagy techcéggel, amelyik ennek értelmében befizetne egy bizonyos összeget az „elmaradt” adója fejében. S hogy ezt ki fizeti meg nekik? Illúzióink ne legyenek. Sejtjük.