A jelenlegi főpolgármester a Budapestért vívott küzdelemben nem számíthat a mára majdhogynem technikai végrehajtókká faragott önkormányzatokra és az élükön álló, fideszes kerületi polgármesterekre sem. Ők jövőbeni stallumaik reményében hallgatnak, mint hal a szatyorban, hiába tették be valamennyiüket a Fővárosi Közgyűlésbe. Budapest vezetője, aki nem pártember, de akit „politikai közössége” egyértelműen cserben hagyott, egyedül talán még a miniszterelnökben bízik. Úgy tűnik azonban, hogy az uniós csatatereken magabiztosnak tűnő Orbán Viktor az övéi között már nem tud rendet tartani, és elszabadultak azok a bizonyos hajóágyúk.
A metrópótló buszok ügyében például maga Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter szólt le a hatósághoz, pedig tudván tudta: nincs olyan és annyi magyar busz, ami elegendő lenne. Időt húznak tehát addig, amíg nem lesznek „haveri buszok”, és nem érdekli őket, hogy közben mi történik a metróval. Az abszurd helyzet rávilágít arra, hogy a metróbotrány csak tünete az önkormányzatiság, egyben Budapest súlyos bajainak. Ugyanígy tünet a kukabotrány, azaz hulladékgazdálkodás megsarcolása, ahogyan az volt az egészségügy és az oktatás országos elvétele is az önkormányzatoktól, de az „einstand” a fővárost koncentráltan érte.
Tarlóst kicsinálhatják ugyan, de ebben a helyzetben kivel választatnák meg esetleges utódját? A Fideszben azért dönthettek Budapest cserben hagyása mellett, mert – a választói aktivitás szempontjából számukra a fővárosban különösen kudarcos, érvénytelen kvótanépszavazás után – eredményesen oszthattak és szorozhattak. Ha ezek a számítások alátámasztják a 2014-től érzékelhető tendenciát, és egyre nő az ellenzék által el-, illetve visszahódítható budapesti választókerületek, önkormányzati és polgármesteri pozíciók száma, akkor a XIV. Lajos-féle „utánam az özönvíz” politikájába menekülhetnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!