Orbán Viktor olyat cigányozott Miskolcon járva, hogy pártja frakcióvezetőjének, Gulyás Gergelynek kellett kibontania a kormányfői igazság bizonyos szeleteit. Mindet nem sikerült azért még neki sem, de sebaj, segítünk.
Mielőtt kielemeznénk a sunyin utalgató kis kormányfői célzásokat és megnéznénk, hogy miként süllyedtünk ilyen mélyre, ugorjunk vissza a kormányfő évértékelőjére. Sőt egy kicsit még annál is előbbre.
Orbán Viktor azt mondta az ő gondosan megválogatott közönségének, hogy a Fidesz immáron „nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget”. (Nyilván közösen a KDNP-vel persze.)
Nem új gondolat ez, rendre leírják ezt Orbán Viktornak a beszédírói, ami nem lenne önmagában baj. A problémák ott kezdődnek, hogy a kormányfő ezt fel is szokta olvasni, holott ez egyáltalán nem igaz.
Mert igen szelektív egy szüneteltetés ez. Javarészt abból állt, hogy a kormány környékén bárki összehordhatott hetet-havat a Nyugat-Európát elözönlő migránsáradatról. Dalos szívvel hivatkozhatott betiltottnak hazudott, valójában nem létező statisztikára és münchauseni ihletettségű, muzulmán főszereplős rémmesékre a biztonságpolitikai szakértőtől kezdve a párttagkönyves publicistán és képviselőjelölteken keresztül a miniszterekig mindenki.
Valójában persze ez nem lehetőség volt, hanem egyenesen kötelezően előírt napiparancs.
Azért volt erre szükség, mert 2015 nyarán és kora őszén elért minket az a Balkánon átáramló, főleg szírekből, afgánokból, bangladesiekből, irakiakból álló migrációs hullám, ami megmentette a kabinetet attól, hogy végképp ráégjen a Quaestor-botrány. Aligha téved nagyot, aki feltételezi, hogy a titkosszolgálatoktól volt információja erről a népvándorlásról a magyar kormánynak.
Mégis várt az azóta már szinte bálványként imádott drótkerítés felhúzásával, mégis felutaztatta a gyűjtőpontból Budapestre a migránsokat, feltételezhetően azért, hogy mindenki tapasztalja meg, milyen az, ha egy másik (pontosabban: harmadik) világból érkező tömeg lepi el a fővárosunkat.
Röviden: nem jó.
De a kabinet akkor sem a helyzet megoldását választotta, hanem jól felfogott belpolitikai érdekének megfelelően csak kommunikált a problémáról. A kártékony politikailag korrekt „euroblabla” helyett megalkotta a maga primitív, migránspfujoló újbeszéljét, ami csak verbális kültelki keménykedés volt, cselekvés nem volt mögötte.
Gondoljunk bele: a kabinet szabályosan szórta a közpénzt agyzsibbasztó „tájékoztató kampányokra”, miközben a határon teljesítő rendőröknek és katonáknak gerillaakcióban vitték le civilek a szendvicset meg a banánt. Politikai cselekvés, az persze volt: ékköve és csúcsdísze egy politikailag érvényes, de amúgy teljesen felesleges népszavazás 2016-ban. De mivel ott pontosan annyi ember szavazott úgy, ahogy a Fidesz (és hát a KDNP persze) szerette volna, amennyivel akár kétharmadot is lehet szerezni a 2018-as választáson, ezért a (két) párt úgy döntött, hogy a hátralévő időben migránsozni fog, ahogy a csövön kifér. Ezt aztán sikerült örkényi abszurddá fokozni, elég csak felidézni a keresztény zarándokokat muszlim bevándorlónak néző baranyai falvakat vagy a félelmet és rettegést Őcsényben.
Ha valaki netán felemlegette, hogy azért a rendszerváltás óta csődben vergődő egészségüggyel kéne kezdeni valamit, ahogy illene megpiszkálni a funkcionális analfabétákat gyártó oktatásunkat, valamint a lerabolt nyugdíjrendszerünket, és esetleg talán jó lenne ránézni a magára hagyott vidékre, ahol kétségbeejtő szegénységben élnek a cigányok, ahol agyakat pusztít a herbál, ahol az uzsorás az úr – akkor jobb esetben mélységes csönd volt a jussa kormánypárti részről. Rosszabb esetben elzavartak egy kormánypárti újságírót Farkas Flóriánhoz, aki, csak hogy rontsa a helyzetét, még interjút is adott ilyenkor.
Vagy csend és a miniszterelnöki megbízotti interjú helyett jött az, amit most Gulyás Gergely és Orbán Viktor is bedobott. A frakcióvezető szerint ugye „amennyiben migránsok tömegeinek integrációjára kellene költenie a magyar kormánynak, akkor más kisebbségekre, azaz a cigányságra nem jutna annyi forrás”.
És akkor most álljunk meg. Ezt a ritka lapos és sunyi szöveget már nem egy fideszes (talán KDNP-s is) elsütötte már, valószínűleg nem egy söntés pultjánál is előszedték a már kissé kapatos atyafiak szerte az országban. De hogy egy parlamenti frakcióvezető érveljen így, na, az új. „Emlékezzünk erre, amikor szavazunk”, ugye.
Amit pedig Orbán Viktor mondott az avasi lakótelepre a Fészekrakó-program segítségével beköltöztetett cigányokról, az még ennél is érdekesebb. Ő persze nem mondja ezt így ki, ahogy Pócs János is elmagyarázta a maga Soros/disznós poénját, de egyrészt nem vagyunk hülyék, másrészt Gulyás Gergely volt szíves kifejteni a miniszterelnök úr alábbi gondolatait, sőt még gyurcsányozott is egyet hozzá. Meg kellett dolgozni azért a hatodik helyért a Fidesz (és, hát, a KDNP) listáján, na.
„Miskolcon az emberek tudják, hogy mi az a bevándorlás. Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak, látták, mi lett belőle, ezt a miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor, pedig ezek az emberek, akik ide bejöttek, Magyarország területéről jöttek be Miskolcra.”
Essünk most túl azon gyorsan, hogy mennyire elegáns legmigránsozni miniszterelnökként meg úgy egyáltalán a magyarországi cigányságot: semennyire. Mire ez a cikk megjelenik, számos balliberális értelmiségi fogja ezt kirekesztőnek találni, amivel persze csak Orbán Viktort segítik majd a szavazatszerzésért folytatott harcban. Ugyanis a Fészekrakó program a maga módján egy hasonlóan naiv, az avasi panelok között rettenetes állapotokat elősegítő program volt, mint a bárgyú Willkommenskultur. Ügyeskedő ügyvédek használták ki az így-úgy összetákolt program kiskapuit, és olyan, főleg borsodi falvakban élő mélyszegény cigány családokat hazudtak papíron alkalmasnak a „fészekrakásra”, akiknek valójában szinte semmilyen jövedelmük nem volt. Kiégett és telepiszkított lakások, falból kiráncigált vezetékek, elszaporodó bűncselekmények és az utcákat elöntő agresszió, majd rekordhosszú per elképesztően sok vádlottal és óriási anyagi kárral.
Ezt hagyták maguk mögött a fészekrakók, de ha valaki erről a jelenségről csak beszélni merészelt – mint például Pásztor Albert rendőrkapitány –, azt a politikai korrektség vámszedői kíméletlenül meghurcolták. Közéletünk abszurditását mutatja, hogy ugyanez a balliberális tábor állt be évekkel később a miskolci polgármesternek induló Pásztor mögé.
A fészekrakók kapcsán tüntettek a cigányok, tüntetett a Jobbik, felvonult a gyurcsányista baloldal is, a hátrahagyott problémahalmazhoz a helyi fideszes városvezetés kilakoltatásokkal járult hozzá. Leginkább az idő jelentett itt gyógyírt, illetve a kivándorlás. (Annyian mentek Miskolcról Kanadába, hogy az akkor még konzervatív vezetésű állam kifejezetten a magyarországi cigányok miatt szigorított a bevándorlási szabályain.) Így aztán a probléma nem oldódott meg, csak pár házszámmal odébb került. Sokan menekültek például a számozott utcák szebb napokat látott, komfort nélküli házaiba, ahol aztán a stadionrekonstrukció miatt bontások és kilakoltatások indultak be megint. A rászorulóknak maradt Miskolc szélén a Lyukóvölgy a maga elhagyatott és kiürült bányászüdülőivel. Pintér Sándor kevés gyenge pillanatainak egyikében ugyan ékszerdoboznak nevezte, de nem az. Nagyon nem.
Itt térhetünk vissza a Gulyás Gergely által említett megannyi forrásra. Nyolc éve kormányoz a Fidesz (és, el ne feledjük, ott van mellette a KDNP is ám!), ez idő alatt pedig romaintegráció terén nem értek el semmilyen eredményt, holott ömlik a pénz – elvileg – erre a célra. Például a feszt legyűrni kívánt Brüsszelből. Csak valahogy rendre elakad ez a pénz útközben, elapad az a forrás. Mert attól még, hogy milliókért vesz mikrohullámú sütőt az Országos Roma Önkormányzat, ugyanúgy nem lesz könnyebb az élet a telepeken, mint attól, hogy most nem az egyik, hanem a másik párt jár csomagokkal szavazatot vásárolni a vályogputrik közé négyévente.
Érdemes szót ejteni a fideszes (és, ugye, KDNP-s) fejekben valamiféle vidékfejlesztési csodafegyverként élő közmunkáról is, ha már a minap Lázár János azt is volt szíves szavazatszerzési szándékkal belpolitikai és sunyi, kacsingatós módon romológiai térbe emelni. Ő persze őszinte beszédre csábított, de ne hagyjuk magunkat becsapni és félrevezetni. Többszörösen bebizonyosodott, hogy a sárga mellényes semmisöprés napjainkban már inkább választási csodafegyver, mint a munka világába visszavezető segédprogram. Szépen hangzik ugyan a Miniszterelnökséget vezető miniszter szájából, hogy aki jól kiközmunkázta magát, annak nincs ideje lopni, csak hát ezt a bonmot-t azért ne rögzítsük sziklaszilárdan a kriminológia alapvetései közé. Másrészt az ország bizonyos szegleteiben a közmunka leginkább gátolja a munka világába történő visszatérést, ezért aztán egyre többen inkább munkanélküli segélyre se jelentkeznek.
Persze az a generáció, amelyik nem látta felmenőit munkába indulni, nem kizárólag Orbán Viktor és a Fidesz (valamint a KDNP) folyamatos, immár nyolc éve húzódó mulasztása miatt van reménytelen helyzetben. Régóta görgetett probléma ez már, amire csak ragad rá a zsákfalvak mindent takaró sara. Még Gyurcsányt is szidhatnánk, dohoghatnánk a rendszerváltás és a spontán privatizáció ősbűnei miatt is, sőt, még Kádár felelőssége is egyértelmű lenne. De soha ennyi eszköze, ilyen bő forrásai, ekkora politikai felhatalmazása nem volt jó harminc éve a magyar politikában senkinek, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere megteremtőinek arra, hogy nekifogjon a cigányügy megoldásának. Még egyszer: nem megoldja, azt képtelenség lenne elvárni, csak nekifogjon. Már az is elképesztő lenne, de nem. Most, kampányidőszakban bukik ki mindenki számára, hogy ez soha nem is volt cél.
Ahogy a balliberálisok is csak pótcselekvésből papoltak a romák jogairól, úgy most az önmagát polgárinak nevező jobboldal is csak blablázik a (köz)munka nemesítő hatásáról. Közben a szegregátumokban szedi áldozatait a nyomordrog, a gyermekprostitúció, a kamatos pénz. Így aztán tényleg könnyű szavazatot vásárolni két csomag száraztésztával meg pár ezer forinttal.
Tényleg ennyire futná csak? Úgy látszik, igen, ennyire. Mivel Orbán Viktor meglátogatta a százmilliókból épülő diósgyőri arénát is – otthonosan mozgott benne, kétségtelen –, talán nem dőreség lelátónyelven is rögzíteni sommás véleményünket erről az iszonyatosan sok pénzt felemésztő kommunikációs kormányzásról, azaz a kocsmai cigányozásról és a huhogó migránsozásról, magyarán a kabinet tulajdonképpeni összteljesítményéről: ennyit tudtok.
Hátha így érthető.
