A Fidesz a letelepedési kötvénnyel beengedett, sőt behívott sok ezer gazdag migránst. A terrorizmus szervezése róluk sokkal inkább elképzelhető, mint a háború vagy a szegénység elől menekülő földönfutókról. Később a kormánypárt lényegében – és titokban – teljesítette az 1300 fős kvótát is, ami ellen szavakban annyira tiltakozik.
Amikor három évvel ezelőtt be akartak jönni az országba a migránsok, akkor be is jöttek. A Fidesz összes intézkedése semmire nem volt elég, ott táboroztak a Keletinél. Most nem jönnek. Részben a török, bolgár, német intézkedések miatt, részben azért, mert a Törökországban élő szíriai milliók több esélyt látnak a visszatérésre hazájukba, mint azelőtt. Mivel el sem indulnak Nyugat-Európa felé, így tényleg nem lépik át a magyar határt. De ez nem a Fidesz érdeme. Orbán Viktor pártja valójában pont annyira véd meg tőlük, mint a jégesőtől. A kerítés ügyes szimbólum, de a menekültáradat jöhetne Románián vagy Horvátországon keresztül is – tehát gyakorlati jelentősége alig van.
A többi keleti EU-tagállamban ugyanúgy nincs migráns, mint nálunk. A román és a szlovák baloldali kormány bevándorláspolitikája lényegében azonos a magyarral, csak nem épít rá kampányt. Nyugat-Európában helyenként súlyos gondok vannak az integrálhatatlan bevándorlókkal, de ennek megoldása sem a magyar kormány feladata és hatásköre. Hiába szavaz valaki „a fehér keresztény Európa védelmében” a Fideszre, azzal semmilyen pozitív hatást nem tud kiváltani.
A magyar kormány legfontosabb feladatai jelenleg a következők lennének: a korrupció visszaszorítása, a dolgozói szegénység felszámolása, az oktatás és az egészségügy hanyatlásának megállítása, a kivándorlás mérséklése, a jogbiztonság helyreállítása. Ami a kormány feladatkörébe tartozik, abban Magyarország egyértelműen hanyatlott az utóbbi években. Nem csoda, hogy nem a rábízott feladatokkal akar elszámolni a Fidesz, hanem el szeretné terelni a figyelmet. Olyan ez, mintha a ravasz kisdiák a házi feladat ellenőrzésekor acsarkodó kutyákról készült fényképet mutogatna a tanító néninek.
A borgőzös nemzeti felsőbbrendűség és a háborús pszichózis politikai célú felhasználása Vladimír Meciar és Slobodan Milosevic uralkodására emlékeztet. Szomorú, hogy mi most jutottunk el arra a mélypontra, amelyen szomszédaink évtizedekkel ezelőtt túllendültek.
Ha valaki mindezek ellenére Orbán Viktorra akar szavazni, szíve joga, de azzal legyen tisztában: a voksa nem a bevándorláspolitikáról szól, csupán arról, hogy kellemes érzés hősnek álmodni magunkat. A valóság az, hogy a szavazatával senki semmit nem tesz „Európa megmentéséért” – viszont sokat tesz a féktelen lopás folytatásáért, a valós kormányzás negligálásáért.
A bevándorláspolitikáról szóló népszavazás 2016-ban megtörtént. Egyébként sem akar betelepíteni egyik párt sem muszlim migránsokat. De még ha lenne is ilyen, akkor sem tenné, tekintettel a referendum eredményére (senkinek nem vonzó az az 1,64 százalék, amennyit ilyesmivel el lehet érni). Tehát politikai alternatíva migránsügyben biztosan nem létezik. Bárki kerül kormányra, négy év múlva ugyanannyi bevándorló lesz Magyarországon, mintha a mostani kormány a helyén marad. Nem erről szól a választás. Szól viszont sok egyéb dologról – és azokról kellene megfontoltan dönteni.
A migránskampány ugyanúgy működik, mintha valamelyik párt arról beszélne, milyen szörnyű az afrikai gyermekéhezés, és erre bazírozva gyűjtene szavazatokat. Tényleg szörnyű az afrikai gyermekéhezés, csak éppen független attól, hogy mit gondol erről egy magyar párt. A szavazók megtévesztése lenne építkezni rá. Ennek ellenére lehet, hogy négy év múlva lesz ilyen pártunk is. Öt százalékot simán hozhat, ha egy megfoghatatlan és megoldhatatlan problémát helyezünk a kampány középpontjába.
A szerző politológus
