Utóbbi esetben ugyanis igen gyakran tapasztalhatóan valótlan, tudománytalan információkat adnak tovább tananyagként a hallgatóknak. Ennek a nemcsak politikai, hanem tudomány-, illetve oktatásetikai szempontból is elfogadhatatlan, kártékony magatartásnak a súlyosan bűnös voltát, úgy gondolom, nem kell hangoztatni.
A politizálás ugyanakkor intellektuális tevékenység is. Egy egyetemi oktatótól azonban elvárható, hogy annak helyét és módját meg tudja választani. Ezen az elváráson nem változtat az sem, hogy tudományterületi sajátosságokból eredően az előadónak olykor óhatatlanul is érintenie kell politikai kérdéseket.
Az én tudományterületem az agrárpolitikához, valamint az agrárökonómia tárgyköréhez köthető. Így politikailag meglehetősen érzékeny területekről beszélhetünk. Bár írásomnak nem tárgya szakterületem főbb agrárpolitikai irányzatainak ismertetése, annyit azonban megjegyeznék, hogy a tárgyak oktatóinak jelentős részére a posztszocialista nagygazdasági szemlélet, a globalizáció neoliberális téziseivel való ötvöződése a jellemző.
Ez, még ha ellentmond is a magyar társadalmi, gazdasági realitásoknak, nézetrendszerként elvileg tolerálható. Baj akkor van, ha az utóbbi álláspont képviselőinek érvei a valósággal homlokegyenest ellentétben állnak. Ilyen esetekkel gyakran találkozunk a birtokpolitikáról, illetve az annak alakulásáról szóló viták során. Ma Magyarországon a földhasználók 1,4 százaléka birtokában (használatában) van a mezőgazdasági földterület 64 százaléka. Ennek ellenére sokan elaprózódott birtokszerkezetről beszélnek.
Egyébként politikai motiváltságból eredő és szakmaiatlanságot tükröző, tudatos csúsztatásokra több esetben még az Akadémia rendezvényein, tudományos bizottsági üléseken is sor kerül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!