Durva kettős mérce Brüsszelben

Nem az a baj, hogy az afrikaiakról is gondoskodnak. Az a baj, hogy ezzel ellentétben az őshonos nemzeti kisebbségben élő európaiak iránt viszont kevesebb érdeklődést tanúsítanak.

Ceuta, 2018. augusztus 22. Európába igyekvõ afrikai illegális bevándorlók örülnek az észak-afrikai spanyol exklávé, Ceuta ideiglenes bevándorló-központja elõtt 2018. augusztus 22-én, miután mintegy kétszáz migráns áthatolt a spanyol területet Marokkótól elválasztó határkerítésen. Az incidensben öt spanyol csendõr megsebesült. (MTI/EPA/José M. Rincón) Fotó: José M. Rincón

Ilyenkor szoktam felsóhajtani!

Bárcsak elérhetnénk és megélhetnénk, hogy az EP egyszer az őshonos nemzeti kisebbségek ügyében tenne hasonlóan egyértelmű felhívást a tagországoknak és a bizottságnak! A tagországoknak pedig még azt is javasolhatnák, hogy készítsenek a területükön élő őshonos kisebbségek identitásának, kultúrájának, nyelvének, hagyományainak megőrzésére nemzeti stratégiát.

Mert vegyük csak a nyilvánosság előtt is tételesen sorra azokat a „óvó-védő” intézkedéseket, amelyek az érkezőket megilletik, azonban a szülőföldjükön kisebbségben élőket nem. Némi jóindulattal pár kérdést is feltehetnénk: Brüsszelben esetleg úgy gondolják, hogy aki az utóbbi minőségben éli életét, ott nincs megkülönböztetés? Nem éri őket támadás? Nincs részük idegengyűlöletben?

Magyarán, lássunk néhány olyan problémát, amely enyhén szólva indokolná a szabályozás szükségességét az őshonos kisebbségek ügyében is. Olyan szabályok megalkotását, melyeket a nemzeti jogba kötelező erővel kellene beemelni. Többek közt ilyen az a tény, hogy az autonómia kérdésében a párbeszéd lehetősége még csak minimális esélyt se kap, nem beszélve példaként az úzvölgyi atrocitásokról, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ellehetetlenítéséről, a kárpátaljai oktatási és nyelvtörvény jogfosztó lépéseiről.

Ezzel szemben az afrikai származású emberekre egyebek mellett a következő szabályok vonatkoznak: már a határozat első pontja rögzíti, hogy az afrikaiak megkülönböztetés áldozatai, ha nem részesülnek egyenlően az alapvető emberi jogokból, és mind egyénenként, mind csoportként védelemre jogosultak a méltánytalanságokkal szemben.

Következő pontjai egyikében elítéli a nyilvánosan, illetve a magánszférában elkövetett fizikai vagy szóbeli támadásokat. Szerepel bennük továbbá a megkülönböztetéstől mentes, ugyanakkor egyenlő hozzáférést biztosító minőségi oktatás követelménye. Arra hívja fel az uniós intézményeket, hogy állapítsanak meg stratégiai tervet az etnikai kisebbségek intézményes személyi állományára vonatkozóan. Utal arra is, hogy a civil társadalmi szervezeteknek milyen fontos szerepe van a megkülönböztetés elleni küzdelemben, ezért felhívja az EB-t, hogy mindezt a finanszírozási programjaiban kiemelten vegye figyelembe a következő több éves időszakban.

És ez csupán egy kis ízelítő. Elsősorban azokat a pontokat idéztem, amelyek arra késztetnek, hogy feltegyem a kérdést: hogyan súlyoz ma az Európai Unió?

Merthogy kívánatos lenne, ha sürgősen könnyítene lelkiismeretén, már ami az európai őshonos kisebbségekkel szembeni mulasztásait illeti. El kellene fogadnia a Minority SafePack kezdeményezést, valamint a bíróság által jóváhagyott nemzeti kisebbségi régió kezdeményezést (megelőlegezve az aláírásgyűjtés sikerét). Támogatnia kellene azon alapelvek elfogadását, amelyeket Kalmár Ferenc miniszteri biztossal együtt fogalmaztunk meg, s melyek egyebek közt garantálják a nemzeti identitás megőrzését, az állampolgárság és nemzethez tartozás megkülönböztetését, az őshonos kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerését.

Az apropót jelentő márciusi EU-s határozat tükrében – az alapelvek mellett – egy olyan európai parlamenti határozat kezdeményezése és elfogadása is javasolt, amely a többi közt a következő pontokat tartalmazza: az EP felhívja a tagállamok és az uniós intézmények figyelmét, hogy az őshonos kisebbségek jogosultak mind egyénként, mind csoportként a méltánytalanságokkal szembeni védelemre, beleértve jogaik előmozdítását és azok teljes körű gyakorlását célzó intézkedéseket is.

Felhívja az EB-t, dolgozzon ki uniós keretet az őshonos kisebbségek védelme érdekében, biztosítva az autonómiatörekvéseik támogatását. Elítéli a szülőföldjükön boldogulni kívánó őshonos kisebbségek ellen mind a nyilvánosság előtt, mind a magánszférában elkövetett fizikai vagy szóbelit támadást. Felhívja az EB-t, hozzon létre kifejezetten az őshonos kisebbségek védelmére egy munkacsoportot, továbbá külön erre nevesített biztosi pozíciót.

Felhívja a tagállamokat, biztosítsák az őshonos kisebbségek számára a hozzáférést az anyanyelven történő minőségi oktatáshoz, a tananyagokban nyújtsanak tényszerű és átfogó képet a XX. század jelentős európai történelmi eseményeiről. Felhívja a tagállamokat, hogy az őshonos kisebbségeknek számarányuknak megfelelően biztosítsa a részvételt a különböző testületekben és hivatalokban.

Felhívja a tagállamokat, ítéljenek el mindennemű, a saját területükön élő őshonos kisebbséget – egyéneket, közösségeiket, intézményeiket, emlékeiket – érintő hátrányos megkülönböztetést, atrocitást. Felhívja a tagállamokat, hogy a területükön tömbben élő őshonos kisebbségeket ismerjék el államalkotó tényezőként, biztosítva teljes megkülönböztetésmentességüket, ismerjék el egyéni és kollektív jogaikat. S mindezeken túl kötelezővé kell tenni, hogy ezek a szabályok beépüljenek az egyes tagállamok belső jogrendszerébe. Ami minket, magyarokat illet, részünkről ehhez minden támogató javaslatot és minden segítséget megadunk.

Európa, rajtad a sor, ne alkalmazz kettős mércét, törődj a sajátjaiddal is!

A szerző miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke