A Magyarországi Tanácsköztársaság bukásának századik évfordulóján indokolt elemezni a történelmi előzményeket is. Az őszirózsás forradalom nyomán, 1918. október 31-én hatalomra került gróf Károlyi Mihály és kormánya az első világégést követő teljes összeomlás, valamint azzal egyidejűleg a Kárpát-medencében beállt polgárháborús viszonyok közepette eredeti célkitűzéseinek nagy részét képtelen volt megvalósítani. Elmaradt a demokratikus választások megrendezése, elkésett a földosztás megkezdése, és a kabinetnek fokozatosan csalatkoznia kellett a pacifista-wilsonista külpolitikai orientációban is. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy Károlyi és társai kezdetben meglévő támogatottsága egyre szűkült, amit politikai ellenfeleik igyekeztek a saját javukra fordítani.
Utóbbiak közé tartozott a Kommunisták Magyarországi Pártja is, amely 1918. november 24-én alakult meg. Vezetője a szociáldemokrata mozgalomból induló egykori újságíró, Kun Béla volt. Az igen tehetséges, ám gátlástalan pártvezérre Hajós Edit orvos-lapszerkesztő úgy emlékezett vissza, hogy „olyan emberben, akit nem lehet megvenni, nem bízott”. Kun az első világháborúban orosz hadifogságba esett, s ott kötelezte el magát a szélsőbaloldali eszmeiség mellett. 1918 őszén Leninnel egyetértésben, valamint a szovjet bolsevista vezetéstől kapott anyagi támogatással tért haza.
A kommunisták eleinte demagóg ígéretekkel, később különböző rendbontásokkal igyekeztek felhívni magukra a figyelmet, Károlyiék pedig sokáig nem ismerték fel a bennük rejlő veszélyt. 1919 januárjában szétverték a kommunistaellenes Pesti Hírlap szerkesztőségét, míg februárban a munkásárulónak titulált Népszava ellen indultak, rátámadva az ellenük vezényelt karhatalomra. Az összecsapásnak halálos áldozatai is voltak, amire válaszul a párt helyiségeit bezárták, és több tucat kommunistát letartóztattak.
Kun Béla a Gyűjtőfogházba került, ahol viszont nem lett elszigetelve a külvilágtól. Február végétől mind gyakrabban keresték fel őt a kormányban lévő Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz tartozó politikusok, akik teljesen alkalmatlannak tartották az akkorra már köztársasági elnöki pozíciót betöltő Károlyi Mihályt az egyre súlyosbodó külpolitikai helyzet megoldására, s így hozzá fordultak együttműködésért egy szovjet irányultságú külügyi fordulat belpolitikai alátámasztásához.