Klímakatasztrófa: elkezdődött az érzékenyítés

A vízhiányhoz a világon semmi köze sincs a klímaváltozásnak. És a közeljövőben még biztosan sok ilyen és ehhez hasonló propagandát láthatunk és olvashatunk a haladó sajtóban.

Forrás: Reuters

„Így néz ki a klímakatasztrófa testközelből”, „Csennai az első város, ahol elfogyott a víz” – harsogta a hét elején az Index, és mindenki ugyanarra gondolt. Legalábbis minden Index-olvasó. Vége a bolygónak, heteken belül ki fog pusztulni az emberiség, lényegében napjaink vannak hátra, ha most azonnal nem cselekszünk, például nem követeljük Orbán Viktor azonnali lemondását.

Földes András vállalta magára a feladatot, hogy elutazzon a tízmilliós Csennaiba, hogy utánajárjon, mitől is sivatagosodott el India negyedik legnagyobb városa.

– A világ klímaváltozásának egyik nyilvánvaló jele, hogy egy tízmilliós nagyvárosban, Indiában elfogyott a víz – kezdi drámai hangon videóriportját Földes, a nagy mesélő, és az ember ijedten kezdi kutatni a homokdűnéket, a tevéket és a szomjhalál közelében vegetáló milliókat a háttérben. De hiá­ba keressük a pusztulás és az elsivatagosodás apokaliptikus jeleit, csak őrült mennyiségű embert, autót, motorkerékpárt és burjánzó, zöld növényzetet látni a képsorokon. Ennek az az oka, hogy Csennainak hatalmas víztározói vannak, októberben és novemberben pedig menetrend szerint megérkezik a monszun, az esős évszak, aminek köszönhetően, a szokásos ügymenetnek megfelelően a víz elönti a város mélyebben fekvő részeit. A városban egyébként tíz éve még ötmil­lióan éltek. Ma már tízmillió lakosa van.

Zárójel: Földes 2015-ben, a migrációs válság kezdetekor hívta fel magára először a figyelmet. Bátran tudósított Aleppóból, Damaszkuszból és a magyar határról. Valószerűtlen történeteivel próbálta – eleinte sikerrel – érzékenyíteni az Index belpesti törzsolvasóit. Így születtek meg azok a legendák, amelyek főszereplői az aleppói mérnökök és damaszkuszi agysebészek lettek, akik Földes alternatív valóságában reprezentálták a valójában iskolázatlan muszlim honfoglalók és szerencselovagok millióit. Földes tehát rutinos valósághajlító. Zárójel bezárva.

Első riportalanya az egzotikus nevű Sakar Ragavan, aki valamilyen esőközpontnak a vezetője. Az idős, de roppant energikus szakember azt állítja, hogy még soha életében nem látott ilyen szárazságot, pedig – teszi hozzá – hetvenéves elmúlt. Az esőszakérő arról is beszél, hogy elfogyott a víz a tározókból. (Ennek az információnak később lesz jelentősége.) Meg arról is, kicsit később, hogy a tavalyi monszun hatalmas pusztítást okozott a városban. Hm… Mintha lenne itt egy pici ellentmondás. És ez még csak a videó eleje. Merthogy a következő snittben már egy nyomornegyedben járunk, ahol egy szemétből (!) épített gátat láthat a nagyérdemű.

Ezen a ponton lemondóan felsóhajtok, mert eszembe jutnak környezettudatos embertársaim, akik egy műanyag szívószál használata miatt is képesek lennének ölni. „Itt, Csennaiban az is kiderült, hogy a vízválság nemcsak a vízhiányt jelenti – mondja Földes, és elkezd felszaladni a vérnyomásom.

– A telepet hol a szárazság nyomasztja, hol pedig az, hogy ez a folyó felduzzad, és elönti az alsóbb részeket” – folytatja. Szédülés kerülget, tartok öt perc szünetet. Ennyit nem ér az egész. Majd a nyomornegyedben az egyik interjúalanya, egy hölgy így panaszkodik: „Októberben jön az eső, és a folyó előtti házakat elönti a víz.” Az nem jó. De aztán eszembe jut az Index címlapja: „Csennai az első város, ahol elfogyott a víz!” De az agyatlan klímahisztériának még közel sincs vége. Az Index „újságírójának” következő megszólaltatottja már egy helyi középosztálybeli, aki azt mondja, hogy korán kell felkelnie, mert csak reggel hat és hét között van víz. Micsoda? Víz? De hiszen az elfogyott! Hát nem ez az első város, ahol elfogyott a víz? Semmit sem értek. Közben vágóképeket látunk. Légi felvételek. A város a tengerparton fekszik, mindenhol tavak, folyók és parkok. Tehát nincs víz. Illetve volt, csak elfogyott. De mégsem. Már semmit sem értek.

Most már a városszéli lakóparkoknál járunk. Itt találhatók azok a víztározók, amelyekkel feltöltik a tartályautókat, hogy azokkal elvigyék a város belső részeihez a vizet. Újra az ősz esőszakértő beszél: „Vannak vízgyűjtőink Csennai körül, azokba gyűjtjük a vizet, de ezeket a tavakat évek óta nem tisztították. A tavakat tönkretették, teleszemetelték. Ezeket a vízfelületeket kellene helyreállítani.” Lefordítom: ha a tavak helyett a kukákba szemetelnének Csennai lakosai, azonnal lenne vizük. Illetve most is van. Mindegy.

Vannak még hasonló ínyencségek Földes sci-fijében, akinek van kedve, nézze meg az autentikus forrást, sokat fog nevetni. Vagy dühöngeni. Ugyanis a címmel ellentétben a vízhiányhoz a világon semmi köze sincs a klímaváltozásnak. És a közeljövőben még biztosan sok ilyen és ehhez hasonló propagandát láthatunk és olvashatunk a haladó sajtóban. Nem én mondom. Ők írják: „Egy héten át, szeptember 15–22-ig az egész világon 250 újság között az Index is koncentráltan foglalkozik az éghajlatváltozás témájával az ENSZ klímaügyi gigakonferenciája előtt. A példátlan nemzetközi médiaegyüttműködés célja, hogy a szeptember 23-án kezdődő ENSZ-klímakonferenciát megelőző egy hétben globálisan több száz millió emberhez juttassuk el a klímaváltozás legkülönfélébb történeteit. A nemzetközi együttműködés a Covering Climate nevet kapta.”

Az meg nyilván teljesen véletlen, hogy az ellenzék pont e héten, pont az önkormányzati választás előtt nem sokkal kampányolt egy nagyot a parlamentben az úgynevezett klímakatasztrófa apropójából. Ahogyan az is, hogy a balliberális, migrációpárti politikusok is egyre többet beszélnek a klímamenekültekről. Akiket majd nyilván erkölcsi kötelességünk lesz befogadni.