Már régóta nem írtam Tamás Gáspár Miklósról, akit a magyar gondolkodás pandamackójának szoktam becézni. Bevallom, egyre inkább fárasztó olvasmánnyá válik, régebben még jól lehetett szórakozni a bolsevizmus diszkrét báján, amely írásait belengte, és elborzongani annak gondolatán, hogy micsoda polgárháborúk törnének ki, ha az ilyen csudabogarakon nemcsak röhögne mindenki, hanem követői is akadnának fantazmagóriáinak.

Vízválasztó, avagy a stréber tiszások
HETI AGYRÉMEK – Brüsszelben új vízstratégiát dolgoztak ki, mely szerint a gazdáknak is fizetni kellene a vízhasználatért.