Már régóta nem írtam Tamás Gáspár Miklósról, akit a magyar gondolkodás pandamackójának szoktam becézni. Bevallom, egyre inkább fárasztó olvasmánnyá válik, régebben még jól lehetett szórakozni a bolsevizmus diszkrét báján, amely írásait belengte, és elborzongani annak gondolatán, hogy micsoda polgárháborúk törnének ki, ha az ilyen csudabogarakon nemcsak röhögne mindenki, hanem követői is akadnának fantazmagóriáinak.

Lecke emberi minőségből
NEM MINDEN ARANY – Varga Judit igen magasra tette a lécet, és végleg Magyar Péter fölé magasodott.