Rémhírterjesztés és alaptalan riogatás a kampány finisében

Az álhírterjesztés öngól. Ugyanis ha az illető elhiszi, amit hirdet, akkor olyan mértékben gyanútlan és hiszékeny, hogy alkalmatlan bármiféle közfeladat ellátására.

Régóta motoszkál bennem a kérdés, hogy az álhírek kiagyalói maguk is hisznek-e abban, amivel bolondítják az embereket, vagy sem.

Azt mondják, hogy az az erkölcsi és politikai leépülés kezdete, amikor az ilyen illetők maguk is elhiszik a saját hazugságaikat. De ne feszegessünk olyan kérdéseket, amelyekre nem lehet válaszolni.

Az álhírterjesztés öngól. Ugyanis ha az illető elhiszi, amit hirdet, akkor olyan mértékben gyanútlan és hiszékeny, hogy alkalmatlan bármiféle közfeladat ellátására. Ha meg nem hiszi, de mégis terjeszti, akkor morálisan alkalmatlan. Csak nem bízom az országot, a várost, a megyét, a településemet egy tudatos hazudozóra?

Persze az érintettek is tisztában vannak ezzel. A legritkább esetben végzik a piszkos munkát maguk. Elvégzi azt a baráti sajtó. Mint most azzal a hírrel, hogy majd fél év alatt ki lehet tenni bizonyos kiemelt területeken lévő bérlakásokból a lakókat. Nincs ilyen rendelet, de már dolgoznak rajta – szól a riogatás. Az érintett terület az I., a VI., a VII. és a VIII. kerület. Ezek szerint ezekben a kerületekben olyan rosszul áll az egybesült ellenzék, hogy ilyen aljas álhírterjesztésre szorulnak? Az álhírterjesztés a saját jelöltek bemutatása és a saját program meghirdetése helyett pótcselekvés.

Az ellenzékhez húzó megmondóemberek szerint ez az önkormányzati választás 2022 főpróbája. Ha most az egyesült ellenzék jelöltjei győznek, akkor – vélik – világos az irány, hogy miként lehet kivenni a hatalmat a Fidesz–KDNP kezéből. Tévednek.

Most sem volt könnyű elérniük az „összefogást”, de sokkal könnyebb volt, mint majd az országgyűlési választásra készülve. Most nem kell a kihívóknak politikai programot hirdetni. Nem is teszik. Vagy helyi kérdésekkel jönnek elő, vagy csak arra játszanak, hogy „ez az első lépés ahhoz, hogy legyőzzük Orbán Viktort”. Ebbe a sorba be tud állni a jobbikostól kezdve a kétfarkú kutyákig mindenki. De a sokszínű összefogásból jóízű programot összeállítani aligha lehet. Ha ki-ki beleönti a kondérba, amije van, abból bizony moslék lesz. Ha tehát sikeres lenne ez az összefogócska, akkor sincs garancia arra, hogy a recept három év múlva parlamenti szinten is működni fog.

Ugyanakkor nem veszik számításba, hogy a „legyőzzük Orbánt” szlogen nemcsak az ellenzékieket lelkesíti, hanem a mi oldalunkat is szavazásra készteti. Jobban, mint az ellenzéket egy olyan üzenet, hogy több fát ültetnek majd. Évek óta tele van a város fákkal, amelyek hirdetik, hogy a 10 000 fát Budapestnek akció révén állnak a helyükön.

A főpolgármester-jelöltnek az az üzenete, hogy 20 000 fát fog ültetni, egy kicsit az egyik elődjére emlékeztet, aki a cél érdekében jeges vízzel öntette le magát, unokájának nagy rémületére. A rémület most Tarlós István fő kihívójának fényképein látható.

Az egyébként biztos, hogy Orbán Viktor nem lesz örökké magyar miniszterelnök. Abban a pillanatban elveszíti a többséget, ha lesz egy pártnak olyan programja, amelyik eredményesebb jövőt kínál, és lesz olyan vezetője, aki tehetségesebb nála. Ugyanis így működik a demokrácia. Az ellenzéki pártoknak, ha valódi céljuk az önkormányzati, majd a kormányzati hatalom megszerzése, akkor nem egymás szoknyája mögé kellene bújniuk. Fogalmazzák meg saját üzeneteiket és találják meg a megfelelő vezetőt.

Minden más, az összefogócska is, éppen olyan pótcselekvés, mint az álhírek koholása. Nekünk persze szárazon kell tartanunk a puskaport, azaz mindannyiunknak el kell menni szavazni, de különösebb félnivalónk a pillanatnyi kínálat ismeretében nincs.

A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke