Amikor a harmincas évek közepe előtt dédnagybátyámat, Korányi Sándor professzort, a modern hazai belgyógyászat egyik legjelentősebb megalapítóját egy durva, emberellenes politika eltávolította klinikája éléről és a Korányi-iskolát is szétzavarta, egy életre megjegyeztük, hogy a gyakorló orvos, ha meg akar maradni a szakmája (hivatása) mellett, akkor tartsa távol magát a pártpolitikától. Ugyanez a pártpolitika gyűrte maga alá a frissen alakult Magyar Orvosi Kamarát (MOK), hogy számos zsidó származású kollégánkat kizárva, őket a sorstalanságba taszítsa. Mintegy ötezren nem élték túl. Ezért kell különösen érzékenynek lenni a politikai befolyásra. Élete végén a nagyszerű sebész, Kulka Frigyes professzor megrendítő vallomást tett. A vészkorszak túlélőjeként aktív szerepet játszott az akkori kamara betiltásában. Mint idősödő orvos, belátta, hogy a modern társadalmakban szükség van az orvosok, az orvosi kar etikai önigazgatására. Azért, hogy ne uralkodjanak az orvosok felett korlátlanul a közigazgatást elfoglaló pártpolitikusok, ne kelljen minden magatartási hibáért vagy az információs aszimmetriából adódó félreértésért a büntetőbíróságra járni. Ő mondta az alakuló (még egyesületi) kamara megnyitóján: vivat, crescat, floreat, Magyar Orvosi Kamara!
A tőkevonzás terén elég jók vagyunk
A munkabérek, a szakképzett munkaerő, a földrajzi helyzet és az infrastruktúra miatt választották Magyarországot a külföldi befektetők.