Megjelent az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének legújabb elemzése az élelmiszer-termelési és világkereskedelmi folyamatokról. Eszerint 2019-ben hasítottak a gabonafélék, terjedt a TR4 elnevezésű banánbetegség, és alighanem a Kínában dúló afrikai sertéspestis következményeként húsz év után először csökkent a világ hústermelése. Ennek ellenére a mezőgazdaság ebben az évben eddig mintegy 335 millió tonna élősúlyú marha-, birka-, baromfi- és sertéshúst állított elő.
„Hústermelés”, „élősúlyú” és „állított elő”. Kopogós, hiperrealista, könyörtelen kifejezések. Nincs kecmec, lacafaca, hogy mindezek mögött érző lények lennének, statisztika van, adatok. Mert ezt az ipari mennyiségű embert, akiknek döntő többsége vajmi kevés érdeklődést tanúsít a növények rágcsálása iránt, etetni kell. És jelen állás szerint széles körben felejtős az a teória, amely szerint ez a világ eredendően úgy lett teremtve, hogy minden élőlény megtalálja a számítását a rendszeren belül, anélkül, hogy a másikat vegzálná. Inkább úgy fest az általános nézet, hogy ez szép, de például az oroszlánt is elfelejtették értesíteni arról, hogy szálljon le a gazelláról. Van, aki lelkiismereti kérdést csinál magának mindebből, van, aki néha, akadnak, akik a Földet mentenék meg a tehenektől, mások a teheneket a Földtől, és vannak rengetegen, akik a napi betevőre hajtanak és ünnep számukra a hús felbukkanása.
A világ már csak ilyen bonyolult, a megfellebbezhetetlen igazság birtokosai pedig szerencsésebb, ha időben pszichiáterhez fordulnak. Ez most itt nem azt jelentette, hogy nincs jó és rossz, csupán annyit, hogy árnyalni és gondolkodni menőbb, mint csordában üvölteni a vélelmezett überfrankót. Például, hogy egy látszólag merész váltással éljünk, Banksy, korunk legismertebb ismeretlen utcaművésze egyszer listát írt arról, hogy többek között le kéne lőni a fasiszta huligánokat és a vallási fundamentalistákat, majd hozzátette, hogy azokat is, akik listákat készítenek azokról, akiket le kellene lőni. Máskor meg, szinte már Dale Cooper-i magasságokba emelkedve, ezt mondta: „Néha olyan rosszul leszek a világ állapotától, hogy még a második almás pitémet sem tudom befejezni.” Láthatjuk hát, hogy az irónia miként segít a túlélésben, de legalábbis abban, hogy ne tébolyodjunk meg menten, még éhgyomorra a reggeli kávé előtt.