Donáth Annának ez a potenciálja miért nincs meg? Ha nem itt született, miért mondja többes szám első személyben, hogy „lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk”. Pontosan milyen sorsközösség-vállalással szerezte meg annak jogát, hogy a mi nevünkben beszéljen, a mi érdekeinket képviselje, politikai szövetségeket kössön a nevünkben? Ha pedig úgy érzi, hogy az asszimiláció az újonnan felfedezett európai alapérték, akkor kérem, járjon elöl jó példával, és élje tovább életét büszke szlovákként, mint sok más volt magyar sorstársunk, akik ezt az utat választották vagy szenvedték el az elmúlt évszázadban. Ha ellenben Donáth szégyenteljes komáromi fellépése csak az ő identitástipró ideológiájával azonosulni nem hajlandóknak szánt magyarságellenes büntetőhadjárat, akkor Donáth nem más, mint egy tudatlansága következtében propagandacélokra kihasznált ember.
Tudósítóként ott voltam annak a politikai mozgalomnak a valódi születésnapján, amelyet Donáth képvisel. Londonban 2015 szeptemberében, a Brit Szocialista Párt választókongresszusán láttam először Jon Lansman fiataljait, amint körbefogják a radikális marxista Jeremy Corbynt, és hangosan, jelszavakat kántálva bemenetelnek vele a kongresszusi palotába. Sokéves westminsteri munkám során először láttam olyat, hogy a dolgukat végző újságírókat félrelökik, megtapossák, kiverik a kezükből számítógépüket vagy fényképezőgépüket, mindezt pedig a már névjegyként is ismert kihívó mosolyukkal. Azóta a Labour Partyt gyakorlatilag megválaszthatatlanná tették, a zsidó származású képviselők szinte egytől egyig elhagyták az antiszemita szocialistákat, az iszlamista és ír terrorizmus szimpatizánsai pedig soha nem látott képviseletre leltek a corbynista parlamenti padsorokban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!