Búcsú a totális összecsapástól?

A fegyverkezés terén lezajlott változásokat jelzi, hogy míg 1995-ben az Egyesült Államok és szövetségesei a világ védelmi költségvetésének nyolcvan százalékát adták, ma ez 52 százalék.

Az elnök a hadsereg bomlasztásának veszélyétől óvott Fotó: Reuters

Az vitathatatlan, hogy az Egyesült Államok nagy katonai fölényben van vetélytársaival szemben, ideértve Oroszországot is. Utóbbi gazdasági ereje eleve lehetetlenné teszi, hogy fegyverkezési versenybe kezdjen Amerikával. Moszkva mindössze arra törekszik, hogy erősen korlátozott lehetőségei ellenére nukleáris hadereje képes legyen egy esetleges megsemmisítő támadásra adandó azonnali válaszcsapás végrehajtására, illetve bárhol hatékonyan fel tudjon lépni érdekei védelmében.

Racionálisan szemlélve a helyzetet a jövőben a nagyhatalmak egy végzetes totális összecsapás helyett valószínűleg lokális, úgynevezett helyettesítő (proxy) háborúkban tesztelik majd az új fegyvereiket. A birodalmi érdekek ütközésén kívül erre kiváló lehetőséget kínálnak az etnikai, vallási és kulturális ellentétek miatt kirobbant helyi konfliktusok.

A 2018-ban hadicélokra fordított összegek nagysága sok mindent elárul. Az Egyesült Államok 581 milliárd, Kína 129, Szaúd-Arábia 80, Oroszország pedig 70 milliárd dollárt költött fejlesztésekre, illetve a hadsereg fenntartására. De 2019-ben Amerika körülbelül 780 milliárd dollárt költött fegyverkezésre. A hadrendbe állított nukleáris bombák és töltetek száma: Oroszország 1910, Egyesült Államok 1800, Franciaország 290, Nagy-Britannia 120. A többi ország csak tartalékba helyezett eszközökkel rendelkezik.

A fegyverkezés terén lezajlott változásokat jelzi, hogy míg 1995-ben az Egyesült Államok és szövetségesei a világ védelmi költségvetésének nyolcvan százalékát adták, ma ez 52 százalék.

Orosz fejlesztések: fókuszban a hadsereg és a flotta

Miután az Egyesült Államok hadiipari fejlesztései világszerte ismertek, az alábbiakban a kevésbé reklámozott és közismert orosz koncepciók és eszközök bemutatására koncentrálunk. Egy kérdésre válaszolva Oroszország helyzetének megítélésével kapcsolatban Vlagyimir Putyin orosz elnök III. Sándor cárt idézte: Oroszországnak csupán két szövetségese van: a hadsereg és a flotta. Ennek megfelelően 2011 és 2020 között az állami fegyverkezési program keretében jelentős modernizálást hajtottak, illetve hajtanak végre.

Nyugati szakértők szerint az új fegyverek közül a legnagyobb jelentőségű a 2018-ban bejelentett, Avantgard nevű hiperszonikus, interkontinentális rakétakomplexum sorozatgyártása. A robotrepülőgép hatótávolsága több tízezer kilométer, a hangsebesség huszonhétszeresével halad, alacsony röppályája és manőverező képessége miatt jelenleg nincs olyan védelmi rendszer, amelyik időben megsemmisíthetné. Nukleáris töltet célba juttatására is alkalmas. Hadrendbe állítása 2019 decemberében megtörtént. Vlagyimir Putyin a jövő fegyverének nevezte. Az új fegyvert az amerikai fegyverzetellenőröknek is megmutatták.

Hasonló jelentőségű a 170 méter hosszú, minimális zajjal közlekedő, Borej osztályú tengeralattjáró rakétacirkáló, amely 16 Bulava típusú, atomtöltettel ellátott interkontinentális rakétát képes víz alatti helyzetből indítani. Mindegyik rakétán tíz – különböző célpontok ellen bevethető – robbanófej van, ezek hatótávolsága tizenegyezer kilométer. A National Interest szakértői a nukleáris elrettentés egyik legsikeresebb eszközének tartják ezt a fegyvert, de elismerően írnak a Jaszeny típusú atom-tengeralattjáróról és az Iszkander rakétakomplexumról is.

Az ismertebb fegyverek közé tartozik az új atomrakéta, az RSZ–28 Szarmat, ami a Sátán–2 kódnevet kapta. Hatótávolsága tízezer kilométer, sebessége 25 ezer km/óra. Tizenkét darab, egyenként negyven megatonnás nukleáris robbanófej szállítására alkalmas. Ezek hatóereje kétezerszer nagyobb, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott amerikai atombombák. A rakéta 2019-ben állt hadrendbe. Katonai szakértők szerint az Egyesült Államok évtizedekig nem lesz képes a Szarmat elleni hatékony védelmi rendszer kiépítésére.

Ugyanez vonatkozik a hangsebesség többszörösével száguldó robotrepülőgépekre és rakétákra is. Ilyen a Burevesztnyik nevű szárnyas rakéta is, amit sebezhetetlennek tartanak. Nem sokat tud róla a világ, de fejlesztés alatt áll a Pereszvet lézerkomplexum is, amelyet új fizikai elvek alapján hoztak létre. Ezzel kapcsolatban minden információt titkosítottak.

A Kindzsál nevű hiperszonikus rakétarendszert Putyin és a szakértők egyaránt egyedülállónak minősítették. Ez a hangsebesség tízszeresét éri el, hatótávolsága kétezer kilométer, és MiG–31-es repülőgépek hordozzák, de a Tu–22M3-as bombázókat is felszerelik majd vele.

Tengeralattjárók, vadászgépek, drónok, robotrepülőgépek

Nemrégiben adták át a flottának a legénység nélküli, Belgorod nevű atommeghajtású tengeralattjárót, amelyik hat darab Poszeidón típusú nukleáris hadászati drón hordozására alkalmas. Ezek két megatonnás nukleáris szerkezetek, amelyek repülőgép-anyahajók, parti városok és egyéb célpontok ellen egyaránt bevethetők. Nyugati megfigyelők szerint ötven megatonnás nukleáris töltet szállítására is alkalmasak. (Összehasonításul: a Hiroshimára ledobott amerikai atombomba tizenöt kilotonnás volt.)

Az orosz haderő hatékonyságát fokozzák a rendkívüli manőverekre alkalmas ötödik generációs vadászgépek, amelyek képesek lopakodó üzemmódban is repülni, ráadásul a legmodernebb elektronikával is felszerelték őket. Az amerikai F–22 Raptor és az orosz Szu–57-es gépek a legjobbak a világon.

Ugyanez vonatkozik az ötventonnás, 85 kilométeres sebességgel mozgó, Armata nevű tankra is, amelyet lézerirányítású rakétákkal, páncéltörőkkel, gránátvetőkkel és lángszóróval szereltek fel. Idővel teljesen automatizálják, és távirányítással működtetik majd. Újdonságnak számítanak a KAB–500-as légibombák is. Ez orr-részében televíziós irányítóberendezéssel rendelkezik, ami folyamatosan korrigálja a repülési pályát, és tizenhét kilométer távolságból érzékeli a célt.

Oroszország jelentős sikereket ért el az elektronikus hadviselés (Electronic Warfare, EW) terén, ami lényegében az elektromágneses spektrum dominanciájáért folytatott harcot jelenti. A fejlett EW-eszközök segítségével blokkolni lehet az ellenség teljes kommunikációját, le lehet kapcsolni elektronikus eszközeit, meg lehet vakítani a radarjait.

A Pereszvet lézerfegyver többek között arra is képes, hogy elrejtse az orosz interkontinentális ballisztikus rakéták kilövőállásait.

2015. október 7-én az oroszok Szíriában bevetettek huszonhat darab Kalibr típusú csapásmérő robotrepülőgépet, amelyeket a Kaszpi-tengeren a 11 célponttól 1500 kilométerre állomásozó kisebb korvettekről indítottak. A hat méter hosszú Kalibr észrevétlen a radarok számára. Irányítóközpontokat, lőszerraktárakat, kiképzőtáborokat semmisítettek meg, alaposan meglepve ezzel a világot.

Ugyancsak Szíriában, élesben is kipróbálták a Krasukha–4 nevű elektronikus rendszert, amelyik 300 kilométeres körzetben képes megbénítani az ellenség kommunikációját, megzavarni műholdas adatforgalmát. Elsősorban ellenséges drónok és légtérellenőrző gépek megvakítására és kisütésére találták ki, de az alacsonyan keringő műholdakat és a földi radarállomásokat is meg lehet vele zavarni, ráadásul a radarvezérlésű rakétákat is képes eltéríteni. Ukrajnában is bevetették, nagy sikerrel. Az orosz Krasukha–4 a világon az egyik legfejlettebb ilyen eszköz.

A fentiekben leírt fegyverekről videók készültek, működési mechanizmusukat animációs filmeken is bemutatták. A hadászati fegyverek fejlesztése mellett Oroszország úgynevezett aszimmetrikus intézkedésekkel, azaz teljesen új módszerekkel kíván reagálni a NATO és az Egyesült Államok fenyegetéseire. Olyan katonai eszközök előállításán dolgoznak, amelyek geofizikai jelenségeket idéznének elő: mesterséges földrengéseket, szökőárat, vulkánkitöréseket stb.

Szakértők szerint egy SS–18-as ballisztikus rakétával a Yellowstone szupervulkánba juttatott atomtöltet az Egyesült Államok megsemmisítését jelentené. Hasonló elképzelés az Amerika partjainál futó Szent András-törésvonalban végrehajtott tenger alatti atomrobbantás, amelynek következtében több száz méter magasságú szökőár zúdulna a kontinensre.

Néhány éve katonai körökben nagy vitát váltott ki az a feltételezés, hogy az orosz csapatok maximum két és fél nap alatt elsöpörnék az útjukból a NATO-erőket, és elfoglalnák a balti államok fővárosait, Rigát, Tallinnt és Vilniust. Nem túl megnyugtató, de a végső következtetés az volt, hogy a feltételezett támadásban részt vevő 27 orosz gépesített zászlóaljat csak nukleáris erőkkel lehetne megállítani.

Presztízs és politika kéz a kézben

Az amerikaiak büszkeségét nyilván nagyban sérti, hogy hosszú évek óta nem rendelkeznek a nemzetközi űrállomásokat elérni képes szállítórakétákkal, ezért – nem kis pénzért cserébe – folyamatosan rákényszerülnek az orosz Szojuz rakéták igénybevételére. Mike Pence amerikai alelnök nemrégiben nagyképűen kijelentette: a jövőben nem szorulnak rá Oroszország segítségére. De időközben az amerikai próbálkozások kudarcot vallottak. Az egyik kísérletnél a hajtóművek robbantak fel, a többinél más problémák adódtak.

Legutóbb a Starliner nem volt képes az űrállomáshoz kapcsolódni, és csak nagy nehézségek árán tudták visszahozni a Földre. Így aztán az Egyesült Államok még most sem rendelkezik olyan hordozórakétával, amivel képes lenne az űrállomás elérésére. Ezért Christina Koch amerikai űrhajósnő 2020. február hatodikán, 328 nap után egy Szojuz űrhajó segítségével Kazahsztánban ért földet. Ő az első űrhajósnő, aki közel egy évet töltött megszakítás nélkül a világűrben. Ennek ellenére budapesti baloldali és liberális körökben nagy divat az oroszok műszaki-technológiai képességeinek és teljesítményei­nek lebecsülése.

Végül csak érdekességként említjük, hogy Kínában egy olyan dupla szárnyú hiperszonikus repülőgép megvalósításán dolgoznak, amelyik tizenhárom helyett két óra alatt tenné meg a Peking–New York-távolságot.

A gép 8600 kilométeres óránkénti sebességgel, harminc kilométeres magasságban repül majd. Nagy-Britanniában olyan hajtóművel kísérleteznek, amelyik egyesíti a sugár- és a rakétameghajtás előnyeit. A tervek szerint a Sabre képes lesz kijutni világűrbe is. Természetesen az USA-ban és Kínában is gyorsított ütemben folyik a hiperszonikus eszközök fejlesztése. Napjainkban az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India, Japán, Dél-Korea és Tajvan fejleszt olyan hordozóeszközöket, melyek a hangsebesség tízszeresére is képesek.

Pillanatnyilag az Egyesült Államok, Oroszország és Kína rendelkezik olyan, a hangsebesség többszörösével haladó hiperszonikus rakétákkal és robotrepülőkkel, amelyek ellen a védekezés szinte lehetetlen. Ráadásul olyan repülő roboteszközök fejlesztésén is dolgoznak, melyeket kis méretű atomreaktorok hajtanak.

Vlagyimir Putyin valószínűleg nagyon közel állt az igazsághoz, amikor bejelentette: hazája – az igazságtalan gazdasági szankciók ellenére – olyan fegyvereket fejlesztett ki, amik legyőzhetetlenné tették Oroszországot. Teljesen nyilvánvaló, hogy Oroszországot nem érdemes sem lenézni, sem provokálni. Nem fogja hagyni, hogy a liberális demokrácia exportjára hivatkozva a NATO támaszpontok sokaságát telepítse közvetlenül a határai mellé, ahogy az Egyesült Államok sem tűrné el, hogy északi és déli határainál (Kanadában és Mexikóban) orosz támaszpontok létesüljenek.

Világunk színpadának politikai-gazdasági és katonai csúcsragadozója az Amerikai Egyesült Államok, amely ennek megfelelően rendkívül arrogánsan viselkedik, erőfölényét minden helyzetben gátlástalanul érvényesíti. De Oroszország és Kína mindent elkövet az amerikai hegemónia mielőbbi megtörése érdekében. Ez a jelenlegi politikai realitás.

A szerző politológus