„A pénznek nincs hazája. A pénzembereknek nincs hazaszeretetük, se tisztességük, egyedüli céljuk a nyereség.” (Bonaparte Napóleon)
A modern nemzetállamok szuverenitásának, biztonságának egyik legfontosabb szervezetei a titkosszolgálatok. Az elhárítással, magyarul a belső védelemmel foglalkozó szervezetek egyik kiemelt feladata a kémelhárítás. Ez a terület nem véletlenül foglalkoztatja az írók fantáziáját is. A kémek – hírszerzők – és elhárítók küzdelmét az akciófilmek és kémregények szerzői sokszor romantikus, akciódús harcként mutatják be. A valóságban ez a munka döntő részében egy szisztematikus, alapos tudáson nyugvó, sokismeretlenes egyenlet megoldásához hasonlít.
Egy idegen ország hírszerző szolgálata igen sokféle módon, különböző módszereket felhasználva dolgozik a célországban. A legegyszerűbb, amikor hírszerző tisztjeit utaztatja be, különböző fedéseket alkalmazva. Ilyenkor az utazás célja határozza meg az álcázás módját. Lehet egyszerű turista, üzletember vagy újságíró. Itt csak a fantázia szab határt. Bonyolultabb az, amikor a hírszerzés ügynököket, informátorokat szervez be a megtámadott országban. Ezek az emberek védett adatokat, információkat adnak el egy idegen államnak. Pénzért, egyéb juttatásokért vagy eszmei-ideológiai meggyőződésből. Az átadott titkok lehetnek katonaiak, gazdaságiak, politikaiak. Az ellenséges beépített ügynökök dolgozhatnak az idegen állam hírszerzésének néhány hétig, hónapig, de akár évekig, évtizedekig is. Itt a hírszerzői pozíció, illetve a perspektivikus cél számít.
Vannak hírszerző szolgálatok, amelyek türelmesen, lépésről lépésre építik fel ügynökeiket, akiknek karrierje a segítségükkel hosszú évek múlva kiteljesedhet, ezáltal olyan pozícióba kerülnek, ami a legjobb információszerző lehetőséget jelenti számukra. Ezeknek a beépített, sokszor évekig alvópozícióban lévő ügynököknek a felderítése az egyik legnehezebb elhárítófeladat. Főleg, ha fedésük, legendájuk jól felépített, a kapcsolattartás megfelelően konspirált a hírszerzőtisztekkel, és az így szerzett többletjövedelmükkel sem hívják fel magukra az elhárítás figyelmét. A sajtóban megjelenő híradásokból tudhatjuk, hogy ez a fajta klasszikus hírszerzés a XXI. században sem ment ki a divatból. A nyílt információk áradata nem helyettesítheti a célirányos hírszerző munkát. Természetesen a célországban nemcsak védett adatokat gyűjtenek a beépített ügynökök, hanem adott estben hamis hírek – dezinformációk – terjesztésével tudatosan okoznak gazdasági károkat, generálnak társadalmi, belpolitikai feszültségeket.
