A szemünk előtt, mégis észrevétlenül

Máig feltáratlan a Soros György nevével fémjelzett pénzügyi erőközpont tevékenysége.

USA-CLINTON GLOBAL INITIATIVE/ Fotó: Brendan McDermid Forrás: Reuters

Ha az ellenséges állam hírszerzése jól dolgozik, akkor igen hatékony, relatíve olcsó eszköze a célország elleni aktív műveleteknek. A történelemben példák hosszú sorát lehet olvasni, akár a közelmúltból is. Azonban az elmúlt évtizedek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezekkel a klasszikus eszközökkel és módszerekkel nemcsak az ellenséges országok profi titkosszolgálatai dolgoznak, hanem nemzetek feletti tőkéscsoportok is, amelyek nemzetek, országhatárok feletti struktúrákat építettek ki. Újfajta fedéseket alkalmazva, a rendelkezésükre álló hatalmas pénzügyi forrásokat felhasználva már nemzetállamokat is képesek megtámadni, ha politikai-gazdasági érdekeik úgy kívánják. Ezekkel a pénzügyi erőkkel szemben a nemzeti elhárító szolgálatok sokkal nehezebb helyzetben vannak. Hiszen már az ellenséges szándék bizonyítása is sokszor komoly akadályokba ütközik.

A Soros György nevével fémjelzett pénzügyi erőközpont tevékenysége szinte tankönyvszerű iskolapéldája annak, hogy a gazdasági-politikai befolyás kiépítése, megszerzése és megtartása érdekében miként lehet a klasszikus titkosszolgálati műveletekre kísértetiesen hasonlító módszerekkel eredményesen operálni. A magyar származású amerikai milliárdos évtizedek alatt felépített egy olyan nemzetközi hálózatot, amely humanitárius és jogvédő szervezetek fedését is kihasználva tudja érvényesíttetni a rideg gazdasági, pénzügyi céljait. Ennek érdekében természetesen megteremtették politikai kapcsolataik hálózatát is.

A 2017-ben kiszivárogtatott adatok szerint a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványnak 226 képviselőre van befolyása, ami közel harmada az Európai Parlament létszámának. Ebben az évben mintegy húsz lobbistája dolgozott az alapítványnak Brüsszelben, akik heti rendszerességgel találkoztak a bizottságok vezetőivel. Az az igazán érdekes ebben, hogy az unió vezetése természetesnek veszi az üzletember ügynökeinek kiemelt érdeklődését. Vajon mi történne, ha egy orosz, kínai vagy arab milliárdos által működtetett szervezet tenné ugyanezt?

A Soros György által felépített struktúra hatékonyan képes szuverén államokkal szemben érvényesíteni az üzleti érdekeit. A brit font és egyes ázsiai valuták megtámadásából fakadó sikeres pénzügyi tranzakcióik már régóta közismertek.

Talán Soros magyar származásából ere­dően, de az elmúlt harminc év során kiemelt figyelmet szentelt hazánknak. A rendszerváltozás óta kiépült egy jól látható, beazonosítható szervezeti háló, amelynek pénzügyi finanszírozása irigylésreméltóan stabil. Ezek az ismert jogvédő és humanitárius szervezetek igen széles alapokra támaszkodó bázist építettek ki a magyar gazdasági, politikai, kulturális életben, a média és az oktatás világában is. Ezen túlmenően viszont már nem tudjuk pontosan, hogy hány társadalmi, politikai és egyéb szervezet kapcsolódik a nyíltan fellépő zászlóshajókhoz, illetve milyen személyi összefonódások, érdekek mozgatják ezt az egész rendszert. Persze az üzleti céljaik időről időre ismertté válnak.

Először a magyar államadósság felvásárlása, majd 1994-ben az OTP megszerzésének kísérlete. A 2008-as világgazdasági válságot kihasználva ismét célba vették az OTP-t. Az első Orbán-kormány alatt, majd 2010 óta ismét számtalan hazai és nemzetközi támadás mögött lehetett gyanítani, sőt esetenként látni is a Soros-féle beavatkozást. Az elmúlt évtizedek során a Magyarország ellen végrehajtott műveleteik feltárásával, rendszerszerű értelmezésével még adósok vagyunk. A rendőrség szakemberei időről időre előveszik a döglött ügyeket, és számos nyomozást sikerrel tudnak lezárni. Hasonló módon érdemes lehet megvizsgálni a Soros György hazánk ellen folytatott tevékenységét is. Hiszen ahogy egy idegen állam titkosszolgálata sem épülhet be a magyar gazdaságba, nem avatkozhat be a politikába, úgy egy nemzetközi pénzügyi érdekcsoport sem teheti ezt meg.

Egy ilyen kutatás sok időt, energiát, szakértelmet és pénzt kíván. De ezzel lehet a jogalkotóknak segíteni, hogy be tudják zárni a nemzetbiztonságot veszélyeztető jogi kiskapukat. Másrészt pedig talán segíthet megérteni, hogy mi is történt az elmúlt harminc évben a szemünk előtt, mégis észrevétlenül.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója