Az MSZP elnöke a Népszaván keresztül üzent

Ők bizony nem vesznek részt az ünnepi ülésen. Lelkük rajta, nélkülük is meglesz!

Az MSZP elnöke a Népszaván keresztül üzente meg a nagyvilágnak, hogy ők bizony – tekintettel a Fidesz diktatúrára, meg a járványhelyzetre – nem vesznek részt az 1990-ben megválasztott Országgyűlés megalakulásának ünnepélyes évfordulóján, a parlamenti megemlékezésen. Lelkük rajta, nélkülük is meglesz!

Tóth Bertalan úr terebélyes gondolatfutamai a továbbiakban – természetesen másról sem szólnak, csak és kizárólag a Fidesz gyalázásáról, a második bekezdés kivételével, amelyben viszont a valóságtól ugyancsak elrugaszkodott hamis “önfényezésbe” kezd az elnök úr, talán az elmúlt harminc esztendő emlékezetkieséseire támaszkodva és számítva. Teljes erővel igyekszik megszépíteni a Kádár-rezsim kommunista pártjából – a felelősségre vonás elől kimenekülő – új párt, az MSZP hazug, sunyi múltját, illetve hatalom- és vagyonátmentési szerepét.

Ennek az újabb ócska trükknek a lényege: lopni a történelmet! Kiszakítani a rendszerváltás korszakából a „maga dicső részét”, ami azért álságos, mert olyan egyszerűen nem volt. Íme, Tóth Bertalan gyomorfordító két mondata: „Elöljáróban szeretném egyértelművé tenni az MSZP, mint rendszerváltó párt számára a demokratikus rendszerváltás érték. Büszkék vagyunk, számunkra is fontos, hogy tisztelettel megemlékezzünk elődeinkről.” Ezeket a valóságtól távol került – valahol Makó és Jeruzsálem között tévelygő – kijelentéseket rendhagyó módon most olyan politikai kortársak régebbi nyilatkozataival árnyaljuk, akik személyesen és aktívan vehettek részt az akkori közéletben. (Sajnos néhányan már nincsenek közöttünk.)

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke nyilatkozta 2005-ben a cikk írójának: „Álságos. hogy az MSZP jogilag nem tekinti magát az MSZMP utódjának, mégis mindenre igényt tart, az utolsó szögig. Marxot és Engelst meghagyták nekünk, a tőkét viszont elvitték maguknak. Nagyon tisztességtelenül jártak el.”

Bíró Zoltán, az MDF egyik alapítója nyilatkozta 2004-ben: „1989-ben az amerikai nagykövet Palmer úr, később Soros György is vacsorázni hívott, Joó Rudolf jött velem. Sulykolták, ha győz az MDF nem szabad bántani, kirúgni, felelősségre vonni senkit, fő a nyugalom és a békesség. Soros György szintén a békesség, meg a kádári vezetés sértetlenségét kérte tőlem és felajánlotta anyagi támogatását, ha összeállunk az SZDSZ-szel. Nem álltunk! Kudarc, hogy elmaradt a nagytakarítás, a pártvezetők, az ügynökök, a besúgók felelősségre vonása, a Medgyesik elszámoltatása.”

Hasznos Miklós volt KDNP-s képviselő 2004-ben nyilatkozta: „Idealista nyuszik voltunk! Ki kellett volna zárni a kommunistákat, a kompromittálódott és korrumpálódott senkiháziakat a hatalomból. Gyávák voltunk, tovább élősködnek rajtunk.”

Tímár György volt KDNP-s képviselő a MAZSIHISZ korábbi elnöke nyilatkozta 2004-ben: „Igaz volt az akkori híresztelés, hogy 1989-ben a kommunisták ijedtükben lefosták a sarkukat és csomagoltak. Jó néhány Kádár, Németh Miklós, Horn Gyula csicska kért tőlem tanácsot, hol bújhatna el. Aztán elmúlt a fene nagy félelmük, mert elmaradt a felelősségre vonás. Kicsomagoltak és folytatják a konyhai politikájukat, mindig közel az éléskamrához. Együtt az SZDSZ-es szicíliai, a maffiózó liberálisokkal.”

Kövér László, az Országgyűlés elnöke 2004-ben nyilatkozta: „A kommunisták 1990-ben hajlandóak voltak levonni a konzekvenciát, elsősorban azért, mert életben akarták tartani az MSZMP-ből megalakított MSZP-t. Igaz, nem pusztán jószándékból, hanem az ország menthetetlen helyzete miatt. A hatalom átadásával a saját bőrüket mentették, meg a vagyonukat, amelyet elloptak másoktól.”

Für Lajos, volt MDF-es miniszter 2003-ban nyilatkozta. „Az igazságtétel Justitia terve első pontja rögzítette, hogy 1990-ben induljon felelősségrevonás és büntetőeljárás az ország katasztrofális helyzetéért felelős személyekkel szemben. Történjenek vagyoni felülvizsgálatok, és az 1956-os események során elkövetett gazemberségek ne évüljenek el. A törvényt megszavaztuk, de Göncz Árpád és Mécs Imre az Alkotmánybírósághoz fordult. A testület kommunista tagjai, Sólyom László kivételével, helyt adtak a kifogásnak, így a Zétényi-Takács törvény elbukott. Göncz így mentette meg a sajátjait, neki köszönhetik, hogy a magasabb beosztású kommunistákat – részben mai MSZP-seket – nem sikerült bíróság elé állítani. Mára nem volna ennyi pofátlan, harácsoló, gátlástalan gazember, amennyi a kádári bagázsból megúszhatta. Ígértük, de nem hajtottuk végre, ez a mi hibánk.”

A szakavatott szemtanúk, az egykori és mai politikusok riportkönyvemben (2004. Azok a szép napok) megjelent véleményeinek rövid felidézését követően, Tóth Bertalan úr pártját „fényező” mondatainak igazságtartalmát illetően a következő rövid kérdéseket kell megfogalmazni: Mitől egyértelmű az, hogy az MSZP rendszerváltó párt volt? Valóban érték lehetett az MSZP számára a rendszerváltás, vagy valami egészen más? Biztosak abban, hogy büszkék lehetnek az elődeikre? Tudnak róluk tisztelettel megemlékezni?

Talán az első, szintén autentikus válasz máris adódik. Eszmetársuk, Pozsgay Imre, volt szocialista miniszter –, aki legalább szembe mert nézni tetteivel – a Koronatanú és Tettestárs című könyvében (1998) így fogalmazott: „Adott a sors történelmet. Inkább persze magunk csináltuk. Nem is akármilyet. Leromboltuk, kisajátítottuk mások szerepét, hogy a miénk a valóságosnál jelentősebb legyen. Úgy látom, ismét lopják a történelmet.”

Még mindig.