Sajtószabadság és Brüsszel: Makó és Jeruzsálem

Minden nézőpont számít, csak Varga Judité, Magyarországé nem. Legalábbis az Euronews-nál nem.

„A Juncker-féle bizottság legnagyobb bűne, hogy politikai szervként definiálta magát” Fotó: Mirkó István

Valószínűleg nem különösebben lenne izgalmas, tán még bele sem kezdenének sokan az olvasásba, ha ez a cikk pusztán arról szólna, hogy mennyire elfogult, vagyis mit finomkodunk, szépítgetünk: mennyire hazudik a nemzetközi sajtó. (A magyar is, de ez most más kérdés.)

Az úgynevezett fősodratú média, vagyis azok a régóta működő, közismert sajtóorgánumok, amelyek a legerősebbek, legmeghatározóbbak a tömegkommunikáció piacán, már réges-rég nem az objektív tájékoztatásról, a világ történéseinek közvetítéséről, de még csak nem is egy-egy újságíró vagy szerkesztő irányultságának megfelelő véleményközléséről szólnak. Hanem a puszta indoktrinációról. A The New York Timestól a The Guardianen keresztül a Der Spiegelig ontják a lapok – és persze ezek internetes felületei is – ugyanazt a progresszív-liberális doktrí­nát.

Televíziós fronton sincs ez másként; az első öbölháború kvázi élő közvetítésével nagyot robbantó, egykor mérvadó CNN ma már nem több az amerikai Demokrata Párt szócsövénél, a valaha etalonnak számító BBC pedig mára pusztán csak azt jelenti, hogy etalonjelleggel tolják az arcunkba a propagandát. Multikulturalizmusról, toleranciáról, kisebbségekről, társadalmi nemekről stb. Az ellenvéleményeknek nincs tere, illetve ha be is mutatják ezeket, azt mindig valamilyen negatív kontextusban, elrettentő példaként, esélyt sem hagyva a nézőknek, olvasóknak, hogy kialakítsák saját álláspontjukat.

Persze ha csak ennyi lenne, tényleg kár volt nemcsak elolvasni, hanem megírni is; tudjuk, ezerszer hallottuk, bosszantó, felháborító stb. Most azonban sikerült a nyugat-európai sajtónak szintet lépnie az elfogultságban, az előírt gondolkodástól eltérő hangok cenzúrázásában. Történt ugyanis, hogy a lyoni székhelyű, 300 millió háztartásban, 151 országban fogható soknyelvű páneurópai hírcsatorna, a Euronews interjút kért Varga Judittól, Magyarország igazságügy-miniszterétől. Tette ezt az után, hogy a teljes brüsszeli elit és a vele összefonódott lakájmédia egy hete mást sem tesz, mint Magyarországot szapulja a koronavírus által okozott vészhelyzet miatt a demokratikusan választott magyar Országgyűlés által múlt kedden elfogadott, ideiglenes, remélhetőleg minél rövidebb időre szóló koronavírus-törvény miatt.

Megy a diktatúrázás, a demokráciatemetés, a szokásos fröcsögés. Meglepődtünk – ja, nem. Mint ahogy azon sem, hogy a teljes kórus szó szerint ugyanazokat a mantrákat tolja, már arra sem veszik a fáradságot, hogy legalább látszólag máshogy fogalmazzák meg a központi utasítást: szét kell „ütni” Magyarországot. Azon pedig még kevésbé lepődünk meg, hogy az I. világháborút lezáró időszak legrosszabb magyargyűlölő antanthangulatát megidéző boszorkányüldözésben az ehhez alkalmazott retorikában a külföldi lapok szóhasználata a hazai ellenzék, különösen a DK és a Momentum által szajkózottakkal is teljesen megegyezik. Dobrev Klára, Cseh Katalin és Ujhelyi István közösen árulják a hazát, tökéletes uniszónóban a progresszív-liberális brüsszeli politikai és médiaelittel.

Na de hogy visszatérjünk Varga Judit interjújához, amit az Euronewsnak adott: az nem ment le. Nem adták le! A március 24-én készült interjú az indoklás szerint a járvány által okozott „csökkentett üzemmód” miatt másnapra csúszott, majd miután 25-én sem ment le, a miniszter asszony csapata azt a tájékoztatást kapta, hogy az interjút készítő stábot koronavírus gyanúja miatt hazaküldték. Ráadásul jelezték, hogy az interjúban taglalt téma szerintük már elavult. Ennek ellenére a magyar kormányt pocskondiázó nyilatkozatok továbbra is záporoztak a csatornán, a hazaárulásban lassan Dobrev Klárát is maga mögé utasító Cseh Katalinnal készült interjút pedig természetesen leadta az Euronews.

Tehát tisztázzuk még egyszer: az Európai Bizottság által megbízott és az általa felügyelt közszolgálati csatornán egy EU-s tagállam igazságügy-minisztere nem beszélhet. A vele készült interjú nem mehet adásba. Az általa képviselt kormány álláspontja nem juthat el az európai polgárokhoz. Kizárólag a folyamatosan rájuk zúdított bírálatok jelenhetnek meg, egész nap, napról napra, újra és újra. Az önmagukat folyamatosan piedesztálra emelő, másokat állandóan kioktató nagyokos liberálisok, a szólás- és sajtószabadság önjelölt bajnokai és számonkérői már a saját normáikra is abszolút fittyet hányva alkalmazzák a kettős mércét.

Most kellene tiltakozni. Hangosan és kórusban. A Fidesz EP-képviselőinek most kellene az Euronews épülete elé vonulniuk egy petícióval, követelve, hogy beolvashassák. Akár egy lyukas zokni, egy pókember- és egy büdösbogár-jelenet, egy-két ajtónak rohanás, kikéredzkedés a WC-re, és egy ku…va erős kép is beleférne.

Persze, tegyük hozzá lábjegyzetben, hogy az igazságügy-miniszter sorozatos tiltakozását követően végül kettő, azaz két mondatot március 27-én végül leadott az Euronews. Az az Euronews, melynek weboldalán nagy betűkkel virít a melldöngető ars poetica: „Minden nézőpont számít, az Euronews maga minden nézőpont.” Aha, igen. Minden nézőpont számít, csak Varga Judité, Magyarországé nem. A tizenöt perces interjúból végül két mondatot idéztek. Ez alapján vádolja a hazai ellenzéki sajtó Varga Juditot azzal, hogy valótlanul állítja, hogy az Euronews nem adta le a vele készült beszélgetést!

A hazai balliberális sajtó magyarellenességén, globalista szolgalelkűségén persze nem csodálkozunk. Mint ahogy a nemzetközi sajtó aljasságán sem. De ez most túlmegy az eddigieken, a valótlan állításokon, a nemtelen támadásokon, a vádaskodásokon is. Ez a fajta cenzúra a Pravdának és a Szovjetuniónak is dicsőségére válna. Az Európai Unió központjában, annak intézményeiben megszűnt a sajtó- és véleményszabadság. Fájó, hogy a közös Európa, az unió híveként ezt le kell írnom, de Brüsszel lassan tényleg olyan lesz, mint Moszkva. Még nem az. De ideje ellentámadásba lendülni, hogy ne is legyen.

A szerző a Karc FM szerkesztő-műsorvezetője