Noha a 2010-ben kormányra jutott nemzeti erő első intézkedései között rendezte a sokéves adósságot, s – amennyiben az adott szomszédos ország törvényeibe nem ütközött – alkotmányos joggá tette a kettős állampolgárságot, a veszteségeink mérhetetlenek. A határon túli magyar tömbök szórványosodnak, a szórványok felszívódnak, a magyar kultúra, a nemzettudat sáncai erodálódnak.
Mégis, még mindig élnek magyarok a Kárpát-medence legelrejtettebb zugaiban is, jól átgondolt és kivitelezett civil, valamint állami programok segítik a külhoni magyarok boldogulását, új közösségi háló szövődött a különböző országokba kényszerített magyarok között, himnikus erővel ható dal született az ötmillió magyarról, akit nem hall a nagyvilág. Most – most még – nincs minden veszve.
Aggodalommal túlcsorduló szívvel kérdezhetjük: vajon meddig...? Meddig mondhatjuk el még a Kárpát-medencéről, hogy ha nem is tizenöt millió, de létszámában, nemzettudatában, tettvágyában sok-sok egymásért felelős, életerős magyar közös hazája.
