Két végletes vélemény létezik a világban: az egyik szerint a koronavírus mindent átalakít, a másik szerint viszont a változások csak átmenetiek lesznek, s aztán pedig minden visszaáll a régi kerékvágásba. Én egyik véleménnyel sem értek egyet. Szerintem sok minden megváltozik, s a gondolkodásunkra is érzékelhetően hatni fog ez a néhány év, amit a koronavírus közvetlen következményeiben megélünk. De mivel a világon szinte minden dolog relatív, a gazdaságban pedig óriási jelentősége van annak, hogy valamely ország vagy vállalat a többihez képest előrelép vagy éppenséggel leszakad, így okkal merül fel az alapkérdés: vajon mely országok kerülnek ki győztesen ebből a nagy felfordulásból? A válasz két menetben dől el. Az első, hogy a vírus hol, melyik országban mekkora pusztítást produkál, a második pedig, hogy a válságkezelés lépései az egyes országok közeljövőjét, fejlődését hogyan érintik, hogyan befolyásolják.
Az első menet sikeressége alapvetően azon múlik, hogy idejében hozott-e az adott kormány korlátozó intézkedéseket. A szinte egyetlen eltérő modellel a svéd kormány kísérletezett, de a minimális korlátozások gyakorlatának sikeressége eddig nem bizonyosodott be még gazdasági téren sem. Mégpedig azért nem, mert a nagyfokú globalizáció miatt a külkereskedelmi tevékenység szinte mindenütt megfojtja a gazdasági aktivitást még akkor is, ha éppen az adott országban nem is állnak le a gyárak.
Az időben bevezetett korlátozások mellett a megfelelően időzített lazítás is döntő jelentőséggel bír a címben feltett kérdés megválaszolásának szempontjából. A környező országok némelyikének július első felében tapasztalt rossz adatai is jórészt emiatt álltak elő. Azt is látni kell, hogy egy ország népességének fegyelmezettsége, kormányzatának hitelessége és elkötelezettsége szintén nagyon fontos a negatív következmények elkerüléséhez. Ezekben sem állunk rosszul, sőt ha csak ezen múlnak a dolgok, akkor az eddigi történések egyértelműen a magyarok sikerét hoznák.
De mi a helyzet a második menettel, vagyis azzal, hogy milyen intézkedéseket foganatosított egy-egy ország? Persze ez részben attól is függ, hogy az adott országnak milyen volt a kiinduló helyzete, illetve mekkora a mozgástere (az olaszoknak, az ukránoknak nyilván nagyon minimális), azaz a saját GDP-jükhöz képest mekkora csomagot jelenthettek be a károkozás mérséklésére. A másik dolog az, hogy konkrétan milyen lépéseket foganatosítottak, s azoknak vajon milyen rövid távú és milyen közép- és hosszú távú hatásai, következményei lesznek. Az egyik véglet az Egyesült Államok, ahol a munkahelyekről „kiengedték” az embereket, amelynek a következménye a nagy gazdasági hanyatlás lett, és nem mellesleg azok a zavargások is, amelyeknek csak egyik oka volt a rasszista múlt, illetve annak maradványai. A mai amerikai utcakép ugyanis meggyőződésem szerint nem lenne olyan, amilyen, ha az Egyesült Államokban a munkanélküliség és a szociális helyzet nem lenne drámai a koronavírus következtében.
