Jiří Menzel édesapja újságíró volt. Kamaszkorában ő maga is erre a pályára készült, és arra, hogy a nyilvánosságot szolgálja. Mindannyiunk szerencséjére filmrendező lett, és csak jóval később, mintegy mellékesen lett belőle újságba író. Nem mintha nem lett volna különös tehetsége az íráshoz is, de azért csak jobb, hogy így alakult.
Hogy miért, arról így beszélt: „Csak éppen nem fűlt a fogam ahhoz, hogy kötelességből írjak, hogy naponta leüljek a tiszta papírhoz. Házi feladatra emlékeztetett a dolog, márpedig a házi feladatot ma is gyűlölöm. A szerkesztők végül rábeszéltek, de mint ifjú koromban a leckéim, ezek az írások is szinte mindig az utolsó pillanatban készültek el.” Vajon miért olyan ismerős nekem mindez és honnan? Van egy jellegzetes cseh kifejezés, így hangzik: Hát nem tudom. A magyarok között az rögzült valami miatt, hogy „háttal” nem kezdünk mondatot, ami persze nettó hülyeség.
Ha „háttal” kezdek egy mondatot, annak oka van. Pavel Eisner azt írja, hogy a hát, nem tudom egy sokat próbált, tehát tapasztalt nemzet életbölcsessége, kételyekkel temperált derűlátása. Igaza lehet, nekem is beletelt egy kis időbe (a fél életembe), míg a magabiztos kinyilatkoztatások után a legkedvesebb szavam a „talán” lett. De nézzük inkább Menzel urat: „Hát nem tudom. Ez a három szó lett később tárcáim címe és refrénje. Úgy éreztem, pontosan tükrözik, amit írás közben érzek: nevezetesen azt, hogy amiről írok, egyúttal kétségbe is vonom. Hogy félek a kategorikus kijelentésektől. Mint tősgyökeres csehben, eszmélésem óta ez a két hajlandóság perlekedik bennem: az alighanem szerencsés módon velem született optimizmus (máskülönben nem tudom, honnan venném) és az élettapasztalat adta szkepszis. Csehországban élünk, és Csehországban a derűlátás és a kétely is helyénvaló. A derűlátás hit, hogy az elkövetkező évek boldogok lesznek, a kétely pedig megóvja az optimizmust a vakságtól, és óvatosságra int.”
Nos, így megy ez. Víg Mihály ekképp definiálja földrajzi helyzetét és identitását a Balaton zenekar egyik dalszövegében: „Csehszlovák vagyok, de délen élek.” Ez is rendkívül pontos, már azonkívül, hogy vicces. Ennyit a közép-európaiságról és a V4 előrevetítéséről a rock and rollban.