Tizenegyes

Tizenegy szabadelvű „keresztény értelmiségi” nyílt levelet írt Vidnyánszky Attilának, kioktatva őt a kereszténységből.

Révkomárom, 2018. június 4. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója beszédet mond a trianoni békeszerzõdés aláírásának és Komárom kettészakításának 98. évfordulójára szervezett megemlékezésen a nemzeti összetartozás napján a szlovákiai Révkomáromban, a Trianon-emlékmûnél 2018. június 4-én. MTI Fotó: Krizsán Csaba Fotó: MTI/KRizsán Csaba

Nem tudtam, hogy Karsai zsidó, nem is érdekel, nem is lényeges, mert „Mindenki az, ami; de legbelül csak ember” (Babits). Karsai vélhetően szekularizált, vagyis nem vallásos. Amennyiben vallásos, akkor meg farizeus. Az egyetemes mester biztosan szakértő kereszténységgel kapcsolatos kérdésekben is. Vele ellentétben a fölfuvalkodott embernek elkönyvelt Vidnyánszkynak fogalma sincs a kereszténységről. Semmiben sem lehet igaza, mert konzervatív ember, és az ultraliberális terrorlegények szerint az ilyeneket el kell távolítani a közéletből.

Jó kérdés, hogy az említett keresztény értelmiségiek miért csatlakoztak a dzsungel lakóira rontó „dekkáni dólok” csapatához? Mert nyílt levelükkel akarva-akaratlan olyan emberek közé keveredtek, akik némelyikével józan pillanataikban nem szívesen fognának kezet.

Karsai György liberális (a szó meghágott, mai jelentésében) világnézetű ember, nyilván utálja Orbán Viktort és kormányát, aki és amelyik reményt adott a Trianonban elszakított területeken élő magyaroknak és támogatja a történelmi egyházakat. Neve a színművészeti egyetemmel kapcsolatos kavargások okán került reflektorfénybe. A szabad szellemű oktatást féltő lázongó hallgatók egyetértenek az eddigi viszonyokkal. Gregor Bernadett a minap tette közzé, hogy a vizsgáján le kellett vetkőznie Karsai úrék előtt. Úgy biztos jobban kidomborodik egy vers mondanivalója…

Tüntetnek, hogy semmi se változzon, mert jól érzik magukat a liberális lavórban. Nem mellesleg kitűnő lehetőséget látnak arra, hogy Orbán Viktort és kormányát ekézzék. Olvasom, hogy a zavaros fejű ifjak kikiáltották a Vas utcai autonóm köztársaságot. Mulattat. „Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának, s mulattatni fog.”

Ennek az értelmetlen kavargásnak a legnagyobb vesztese Karsai György. Elvtársai és barátai kirángatták a könyvek és a kéziratok világából, és mire fölocsúdott, egy ideológiai csatatér közepén találta magát, ahol ágyútölteléknek használják. Talán elmormogta az évezredes fohászt: „Uram, szabadíts meg barátaimtól, ellenségeimmel elbánok magam is.”

Nem vitatom Karsai filológiai és egyéb munkáinak magas színvonalát, de másképp látja a világot, mint Vidnyánszky és jómagam. Azt gondoltam, a liberálisok ennyi szabadságot talán megengednek nekünk. Tévedtem.

A nyílt levél szerzői jelezték, hogy Karsai György nem akármilyen ember ám. Hogy jön ahhoz egy Vidnyánszky Attila, hozzá képest egy senki, hogy nevét a szájára vegye? Klasszika-filológus, színháztudós, az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem és az SZFE oktatója, számos társaság tagja. Tanított Párizsban, Strasbourgban és máshol, ahogy írták a magukat is világszínvonalú tudósoknak tartó, öntömjénező tizenegyek; világszínvonalon. „Ha valamit szeretek magamban, az a szerénység” (Bástya elvtárs A tanúban).

A Vidnyánszkyt kioktató keresztény értelmiségiek nevük mellett föltüntették végzettségeiket is, így mindenki láthatja, milyen okos, tanult emberek. Krisztus szemében sokat nyomott a latban, ki mennyre iskolázott. Igyekezett is minél több tanult embert maga mellett tudni. Péter professzort éppúgy, mint Jakab és Fülöp akadémikusokat. Kár, hogy az aláírók nem abban az időben éltek, mert azonnal meghívta volna őket a tanítványai közé.

Ez a tizenegy szabadelvű „keresztény értelmiségi” meg van győződve arról, hogy Őt követi, de valójában egy patanyomot követnek a Genezáreti-tó homokjában…

A szerző antikvárius