Lejárat nélkül, örökkön-örökké

Soros György amerikai világmegváltó élete legnagyobb üzletére készül az örökkötvényekkel.

Brüsszel, 2017. április 27. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke érkezik a Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével tartandó megbeszélésükre Brüsszelben 2017. április 27-én. (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet) Fotó: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet

Az alacsony infláció jelenleg alig apasztja a hozamot, a járvány miatt alacsony energiaárak, ágazati leállás, magas munkanélküliség és otthoni munkavégzés sem fűti a béreket és a fogyasztást.

Miért fontos a kötvények ötlete Soros Györgynek? Az élete alkonyán lévő spekuláns olyan örökséget hagyna az örökjáradék-kötvényekkel maga után, ami örökké biztosítaná a még mindig hozzá köthető befektetési alapok hozamát. 2,5-3 százalékos kamatból azok tudnának például egy százalék kamatot fizetni a nyugdíjszámlákra és életbiztosításokra befizetett pénz után. További egy százalék jutna a részvényesek osztalékára, míg a fennmaradó részből működhetne a „nyílt társadalom” intézményrendszere, közkeletű nevén a Soros-hálózat.

Orbán Viktornak igaza van, amikor ezt egy korrupt rendszernek nevezi, hiszen a hálózat közepén egy oligarcha áll. A fogalom eredeti jelentése véleményünk szerint alkalmazható Soros Györgyre, aki spekulánsként a közjó ellenében, kevesek, a befektetők érdekében cselekszik. Erről a brit és olasz betétesek is sokat tudnának mesélni az euró bevezetése előtti időszakból.

Soros György tehát már politikai és befektetői örökségén dolgozik, ami örökké, vagyis az idők végezetéig tartana. Most akarja évtizedekre sínre tenni a „nyílt társadalom” modelljét, hogy a nála láthatóan kevesebb tehetséggel és rámenősséggel megáldott fiának már ne kelljen ezzel bajlódnia. Ez lehet a fő oka annak, hogy Soros nemrég megismételte áprilisi örökjáradékkötvény-javaslatát.

Soros azért is érezhette újra időszerűnek a kötvények ötletét, mivel a francia és német pénzügyminiszter, valamint az EKB elnök asszonya már felvetette, hogy az egyszerinek mondott hitelfelvételt tegyék folyamatossá. Minapi cikkében már Soros is többes számban beszél az örökjáradék-kötvényekről. Az eurókötvények kibocsátását korábban Angela Merkel kancellár már kizárta, ezért nem is használják a fősodorban ezt a kifejezést. Sebastian Kurz osztrák kancellár és Mark Rutte holland miniszterelnök a maga részéről a folyamatos hitelfelvételt zárta ki. Azért akarnak gyorsan megegyezni a mentőcsomagról és az új költségvetésről, hogy ezek a viták ne újuljanak ki.

A jogállamisági mechanizmus körüli vita a kapcsolódási pont a pénz és a hatalom között. A hitelből befolyó pénzzel akarják a brüsszeli központosítási tervekkel szemben szkeptikus országokat megvásárolni. Rengeteg pénzt ígérnek, ám nem teszik hozzá, hogy ezt a pénzt 2028 és 2058 között majd vissza is kell fizetni. Költsél most, fizess később! – üzenik. Sok országban nagy a kísértés, ám Magyarország itt is példát mutatott arra, hogy nemzeti alapon is lehet a pénzpiacon kedvező feltételekkel pénzhez jutni, közös adósság és örökjáradék-kötvény nélkül. A tét azért is nagy, mert most először finanszíroznák az eurózónán kívüli, prosperáló országok az eurózóna stagnáló déli országait. A tervek szerint ráadásul nem csak egyszeri alkalommal.

A közös hitel a jogállamiságinak csúfolt eljárással zsarolná a kelet-közép-európai országokat. Az eddigi minták alapján az egyszer elfogadott uniós szankciók alkalmazása kizárólag politikai szempontoktól függ. Az euró stabilitását biztosítani hivatott pénzügyi szankciómechanizmust sem alkalmazták sokáig. Amikor Jean-Claude Juncker korábbi bizottsági elnököt arról kérdezték, hogy miért nem indít a bizottság túlzottdeficit-eljárást Franciaország ellen, ő csak széttárta a kezeit és azt mondta, „Franciaország kérem, az Franciaország”. Talán alig meglepő, hogy a forrásmegvonással járó szankciókat 2019 nyarán a bevándorlásellenes olasz kormány ellen alkalmazták volna először.

A közös adósságból érkező pénz a déli tagországok számára egyfajta jutalom lenne, amely biztosítja az euró- és uniópárti kormányok megszorítások nélküli hatalmon maradását. Franciaországban 2022 tavaszán, Olaszországban legkésőbb 2023-ban lesz választás, így a mostani pénzinjekció addig kisegítené a regnáló kormányokat. Ötletből van bőven, Róma alagutat építene Szicília és a szárazföld között, a spanyol baloldali kormány alapjövedelmet fizetne ebből a pénzből.

A déli kormányok nagyon várják a pénzt, és a lengyel–magyar vétóra a kötelező betelepítési kvóta felmelegítésével válaszoltak. Elutasítják a német elnökség szeptemberi javaslatát, amely a külső határokon döntene a menedékkérők maradási esélyeiről és csak migrációs vészhelyzetben osztaná szét kötelezően a migránsokat. Tudjuk, hogy egyetlen fotó Merkel kancellárral, vagy mondat („Minden szíriait befogadunk”) ki tud váltani ilyen vészhelyzetet. Görög-, Olasz- és Spanyolország, valamint Málta az EU területére érkező migránsokat szétosztaná minden tagország között, hogy a menedékkérelmekről már ezekben az országokban döntsenek. Azt már tudjuk, hogy aki egyszer bejutott az EU területére, azt többé nem lehet Európán kívülre hazatoloncolni.

Itt zárul a kör az örökjáradék-kötvények, a jogállamisági mechanizmus és a kötelező betelepítési kvóta között. Amerika példáján látjuk, mi várna ránk. A hatalomra kerülő baloldal állampolgárságot és választójogot adna a migránsoknak, hogy a patrióta politika soha többé ne juthasson többségre.

A szerző politológus