A rögeszmés mindent tagadás

A mindentől független liberális, balos újságírás és politikusi gondolkodás egyszeregyének szentélye.

Az elmaradó hirdetési bevételeket muszáj pótolni Fotó: MTI/Róka László

Azt álmodtam, hogy egy teremben ébredtem, ahol is az ajtóra az volt kiírva: A mindentől független liberális, balos újságírás és politikusi gondolkodás egyszeregyének szentélye. A puritánul berendezett helyiségben egyetlen, méretes íróasztal foglalt helyet, benne balról és jobbról egy-egy mély fiókkal, előtte kényelmes fotel. Mindig erre vágytam, hogy bepillanthassak a kulisszák mögé, hogy értsem a balos újságírás és politikusi gondolkodás mozgatórugóit ebben a „fasiszta, rasszista, kirekesztő” jobboldali „diktatúrában”. Kell hogy legyen magyarázat a baloldal mindent tagadására, kell hogy legyen érv önsorsrontásukra, erre az Európában, de megkockáztatom, hogy kerek e világon sehol nem tapasztalható viselkedésükre.

Most végre feltárul a titok előttem. Az egyetemes, balos gondolkodás és újságírás XXI. századi, speciálisan magyar válfaját rejti a két fiók, csak rám ne nyissák az ajtót, amíg szomjúhozó kíváncsiságomat nem csillapítom.

Lássuk!

A bal oldali fiókban sorakoznak a fent nevezettek múltbeli és jelenbéli cikkeinek, nyilatkozatainak már archivált dokumentumai, a jobb oldali fiók aktáiban pedig a jövő eleddig csak megelőlegezett, feltételezett történéseinek és az arra tett orbáni állásfoglalásoknak fenntartott hely található, a már előre kitöltött, balos biankó megszólalások, cikkek sokasága, melyekben a közös pont, hogy a jövő történéseinek ma még ismeretlen témái teljességgel másodlagosak. Azok pusztán beillesztésre váró adminisztrációs formaságok. Mennyi, de mennyi „igenlő” és „tagadó” jelű megszólalás, cikk hever a jelen és múlt fiókjában, ha csak az elmúlt tizenhat évet veszem alapul, és akkor a jövőt rejtő másik fiók még meg sem történt eseményekre reflektáló vagy így, vagy úgy megírt biankó cikkeit, megszólalásait még át sem tekintettem.

A bal oldali fiókban itt vannak például a 2004-es kettős állampolgárságról való népszavazás balos cikkei. A jobboldal támogató „igen” szavazataira a baloldal „nem” válaszait erősítő, magasztaló cikkek a HVG-től a Népszaváig, azaz a tagadó jelű, kitöltött biankó változatok. Mellette sorakoznak viszont az erre a témára előre megírt igenlő jelű biankó cikkek, megszólalások, amelyek arra az esetre lettek volna hivatva előbújni a fiókból, ha a jobboldal kampányolt volna azzal, hogy megtagadja a külhoni nemzettársainktól az állampolgárság megadásának lehetőségét. Ennek eshetőségére a fiókban heverő minden balos igenlő jelű biankó cikk, megszólalás követeli a kettős állampolgárságot, nemzetárulónak nevezve mindenkit, aki mást állít. Ennek a változatnak az élesítésére, mint tudjuk, nem volt szüksége a baloldalnak a konzervatív, jobboldali gondolkodás ezt kizáró attribútuma miatt.

Nézzük a következőt, az elhíresült, kiszivárogtatott 2006-os Gyurcsány-beszédet! A jobboldali narratíva szerint az szégyen és hazugság volt, és láss csodát, a baloldal szerint igazságbeszéd. Hemzseg a fiók a tagadó jelű biankók szerint megírt balos vélekedésektől. De itt hevernek az igenlő változat cikkei is, élesítetlenül, kissé porosan, a feledés homályába veszetten, amelyekben Orbán teo­retikusan védelmébe veszi Fletót, ez esetben „Mi az hogy, nagyon is!”. Ferencünk más állás után nézhetett volna, hiszen a fiók ily módon megírt cikkei, ahogy olvasom, úgy leszedik róla a keresztvizet, hogy csak na! Kezd izgalmassá válni a kutakodásom, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy soha nem az adott történés és az arra adott nemzeti érdeket előtérbe helyező válasz, reakció az elsődleges a baloldali térfélen, hanem a konzervatív, jobboldali hozzáállással szembeni feltétlen ellenkezés és tagadás. Ha igen, akkor nem, ha nem, akkor meg igen.

Egyszerű ez, mint az egyszeregy! Ennek az eszelős Orbán-tagadásnak a mértékegysége az egy Szabó Tímea, ami tetszőlegesen átváltható két Jakab Péterre vagy tíz Tordai Bencére. Nehogy szó érje álmom házának elejét, az elv- és értékazonosság okán természetesen Szabó Tímea két Cseh Katalinra és tíz Donáth Annára is átváltható. Ezenfelül egy Szabó Tímea értékre, grammra azonos egy Fekete-Győr Andrással, hogy el ne felejtsem hangsúlyozni a nemek közti egyenlőséget.

De nézzünk pár példát a közelmúltból, ami sajnos a jelenünk is. Orbán épít! Ne építsen, harsog a balos kórus! Orbán megőrizné a nemzetállamot! Multikulturalizmust akarunk! – üvölt a balos csorda. Orbán nem kíván bevándorlókat, és megelégszik a férfi és a nő fogalmával. A balos falka bevándorlókért vonít, és jogokat követel a több tucat nemi jellegből válogatóknak, ezenkívül méltányos elbírálást azoknak is, akik teknősbékának vagy vázának képzelik magukat. Előttem a fiókban megannyi biankó formában megírt tagadó jelű balos cikk hever ezekben a témákban, melyeket volt és van szerencsénk olvasni a napi sajtóban, illetve hallani a balos politikusi megszólalásokban. Orbántól az előző, őt illető állítások ellenkezője természetesen elképzelhetetlen, de ha mégis úgy lenne (a képzeletbe bármi belefér), akkor ezek esetén a HVG-től a Népszaváig terjedő balos spektrum (közöttük a sok kis függetlennel) nem élesített cikkei és a politikusaik felszólalásai rezzenéstelen arccal követelnék országunk fejlesztését, a patrióta nemzetállam megőrzését, és hallani sem akarnának Európa multikulturális olvasztótégelyéről.

Még hogy bevándorlás, mit képzel Orbán, még hogy teknősbéka, még hogy virágváza. Csak férfi van és nő, punktum! Csak az nem világos, hogy a balosoknak miért nem lehet néha, de legalább egyszer egyetérteni és azonosan dönteni valamiben a jobboldallal az ország házában. Kezd összeállni. Sajnos kizárólag csak a tagadás rugójára jár a bal fél észjárása, és biztos, ami biztos, talonban tartják a bármely előjelű orbáni hozzáállásra annak ellenkezőjét, a balos, politikusi és újságírói megszólalás egyszeregyét, ami nem más, mint a mindent tagadás univerzális, de végtelenül unalmas sablonja.

Vajon mit rejt a jobb oldali fiók? Nézzük! Még kitöltetlen, jövőbeli témák tagadó és igenlő értékelései. A főcím úgy szól: Orbán bármilyen előjelű jövőbeli állásfoglalásának, megnyilatkozásának azonnali, kategorikus tagadása. Más érv nincs. Ennyi a titka e szentélynek, ezt rejti a balos megnyilatkozások szó szerinti és átvitt értelmű íróasztala.

Mit tehetnék? Óvatosan betolom a két fiókot, és elhelyezem az asztal tetején az eszembe ötlő, csupán egymondatos ajánlásomat: A liberális, balos politikusi és újságírói megszólalás feltétele a jövőben legyen egy, a hazához való kötődés erejét mérő és igazoló készülék kötelező használata. Gondolom, hogy a 2022-es országgyűlési választás előtt előnyükre válhat ennek ismerete és esetleg egy alapos rovancs is a nagy, balos szentély íróasztalának mindkét fiókjában. Röviden ez úgy hangzana: teljes újratervezés.

Ebben a pillanatban felébredtem, és onnan tudtam, hogy valóban ébren vagyok, hogy a rádióm adásai közötti, még kábult tekergetés közben meghallottam „drága Bolgár úr” hangját, ami aztán teljességgel kiverte az álmot a szememből, és hogy ez a sokk ne okozzon bennem maradandó pszichés károsodást, a készüléket – és ezzel magamat is – másik hullámhosszra állítottam.

A szerző színművész